A szüleim tönkretették az életemet. Menekülnék, de nem tudok. Többször próbáltam megölni magam, de rájöttem már inkább csak új életet szeretnék, valahol máshol. De hogyan?

Ha minden igaz, amit írtál, akkor nem értem, miért vagy még apáddal. Elmész dolgozni, bérelsz egy szobát. Nem könnyű, de ha nincs más út, akkor ezt kell meglépni.

A párod gyereket akar - tőled, aki alig 18 vagy, érzelmileg labilis vagy, anyagilag sehol nem tartasz, akkor minek? Korai még, esetleg előbb meg kéne teremteni a feltételeit, hogy felnevelhesd.

Nem kétlem, hogy sok szeretetet tudnál adni a gyerkőcnek, de álomvilágban élsz, nem nézel szembe a helyzeteddel, csak hajtogatod a magadét és nem reálisan szemléled az életedet.

Ennek ellenére az itt valóban segítő szándékkal kommentelőket leoltod, nem vagy kíváncsi a válaszukra, megsértődsz, ha szembesítenek a valósággal.... tudod mit?

Szülj.

Majd megtudod, basszus....... Szegény gyerek....

Ja, még valami. Ha valóban igaz minden, amit írtál, akkor nem könnyű az életed. De nem csak a szüleid tehetnek róla. 18 éves vagy, felnőtt.

Tanulj, dolgozz, kapaszkodj felfelé, ahogyan lehet. Rohadt nehéz lesz. De megéri.

Ja, erőfeszítéseket kéne tenni, az tény. De egyszerűbb azt mondani: más tette tönkre az életemet, nem én, dehogy is, nem én vagyok a hibás, sosem, mindig más....

Remélem jobbra fog fordulni a sorsod, de amíg te sem vagy érzelmileg stabil, addig halaszd el a baba projektet.

Ha most vagy 18, akkor gondolom befejezed a sulit. Ha gimiben vagy, akkor nézd meg, hogy véletlen nincs-e egy jófej pszichológusa a sulinak, mert túl sok olog történt veled. Én sem bírnám ezt mind feldolgozni. Van terved valami továbbtanulásra amúgy? OKJ pl?

Megértem, hogy rettegsz attól, hogy elveszíted az egyetlen embert akire számíthatsz, de azt kell látnod, hogy az ilyen szintű függés már túl sok. Mindenben aláveted magad, mert rettegsz, hogy elveszíted őt is. Neked elsőre talpra kell állnod érzelmileg és annyi anyagi biztonságotok legyen már, hogy apád nélkül is meg tudjatok élni. Ezt a párodnak is meg kell értenie, hiszen még nagyon fiatal vagy. Semmiről nem maradnátok le, ha később szülnél.

Na, látod, ez jó hozzáállás. Sulit befejezni, szakma is lesz a kezedben, ezzel már el lehet indulni. Továbbra is azt mondom: nem lesz könnyű, de meg lehet csinálni. Te is meg tudod csinálni.

Ami pedig a párkapcsolatodat illeti: valaki egészen jól írta, hogy ez a szintű társ-függőség már sok. Miért gondolod, hogy soha nem fogsz találkozni olyan emberekkel, akik megszeretnek majd? Ne egyetlen emberre építsd a jövődet, aki a jelek szerint nagyon éretlen (ha egy 18 éves lánytól gyereket akar, semmije nincs, nem tud segíteni neked...). Nem vagy te olyan elveszett ember és magadra is gondolj. Nem a gyerek a megoldás, most még nem. Várj pár évet, indulj el az életben valamilyen úton, dolgozz, szerezz tapasztalatokat, gyűjtsd a pénzed apránként, menni fog.

Legyél is büszke, mert ez ilyen háttérrel biztos, hogy emberfeletti erőt kívánó eredmény. De gondolkozz is el. Ha ezt megcsináltad, mást is meg tudsz csinálni. Erős vagy: abba, amit leírtál, sokan beleroppannának.

Első körön mégis inkább a függetlenséged elérésén dolgozz. Ha most elmész szülni, arra sajnos a helyes kifejezés a csöbörből vödörbe. Nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz általa, akár még rosszabba is, mint most. Persze egyszerűbb és kényelmesebb - most. De néhány év múlva talán már nem!

Keress munkát, dolgozz, építs egzisztenciát! Az átélt dolgokat próbáld meg feldolgozni, akár szakember segítségével. Utána, ha te magaddal mentálisan és anyagilag is egyenesben vagy, akkor fogsz találni valódi társat, aki a gyereked valódi apja lehet, ahol boldog családi életetek lehet. Néhány év kínlódás, az tény - de hidd el, megéri!