Hogyan dolgozzam fel, hogy a szüleim nem támogatják a jövőbeli terveimet?
19 éves vagyok, egyetemista. Egy olyan igazi lekorlátolt, alkesz faluból származom. Itt mindenki 20 évesen szül, csókolomozzuk a szülőket, nincs itt a világon semmi, egy utca az egész falu, egyik végén a kisbolt, másikon a temető. Mindig ki akartam törni innen és kezdeni valami magammal. Egy korombeli lány otthon már minimum 1 éve házas, terhes vagy már megszült, és rövid felnyírt hajjal, otthonkában ül otthon. A fiú gyerekek 8 általános után szereznek valami szakmát, ami jórészt lakatos, hegesztő, vagy valami agrármunka és ebből áll az életük. A lányok meg megtanulnak főzni, mosni, kapálni, kertet gondozni és gyereket nevelni. Na én ebből mindenképp ki akartam törni, így megszegtem a családi "hagyományt" és gimnáziumba mentem. Egy egész nyaram ráment, arra, hogy könyörögtem a szüleimnek, hogy jöjjenek írassanak be. "Jaj de akkor be kell menni a városba, a benzin, a kert jaj, oda a nap."
Egy falumbéli lány szülei vittek be reggelente a gimibe, cserébe én segítettem nekik a ház körül. Ez négy éven keresztül ment így, szerencsére a tankönyveket ingyen kaptam mert 5-en vagyunk testvérek és apukám a mamám házába van bejelentve, anyukám meg oda, amiben ténylegesen lakunk. 4 éven keresztül kaptam a savat, a kés-villával való evésért, hogy miért nem a kertet kapálom, hanem a könyveket bújom, mi ez az "úrizáló" beszéd. Beszédstílusban is változtatni szerettem volna, azon, ahogy itt beszélnek: dikk, mán, kolompír, sezlony, pilács, pulya és társai. Februárban le kellet adni a felsőoktatási jelentkezési lapokat. A faluban mindenki bámult mint rozi a moziban, hogy mit akarok én. A gyerekek gyúnyoltam, a boltban sutyorogtam a hátam mögött. Végül az említett család, aki a gimnáziumba is hordott, feladta nekem. Amikor közeledett az érettségi, el kellet kezdenem fűzni a szüleimet, hogy szükségem volna egy ünneplőruhára. "Jajj kislányom hagyjad mán' meg amúgyse tellik rá" Egy szakadt farmerban és a bátyám legkevésbé foltos "fehér" pólójában mentem be érettségizni. Csodával határos módon felvettek, tényleg keményen tanultam, de amennyire idegben telet az elmúlt 4 év egyszerűen még mindig nehezen fogom fel. Jelenleg egy kollégiumban lakom, vettem fel diákhitelt, az se volt egy egyszerű menet. Néha hazatelefonálok de csak kapom a savat. Cserben hagytam a családot, apád letagadott, rajtunk nevet az egész falu, megszégyenítettem a családot. Pár napja forgolódom anyukám mondatai miatt. Tényleg fura ez a város, de tetszik itt. Néha rácsodálkozom az árakra, arra, hogy milyen szépek a lányok, milyen szép ruháik vannak. A tananyag is iszonyat nehéz, de mivel még nincsenek itt barátaim, van időm tanulni. Néha megszakítanám velük a kapcsolatot, mert egy szóval nem gratuláltak, nem bíztattak és dühös leszek. Néha viszont sírok anyukám miatt. Úgy hazautaznék, de arra meg nincs pénzem. Csak örlődök. Nem akarom feladni az álmomat. De féltem anyukámat, rossz az egészségi állapota és sokat idegeskedik miattam. Mit tanácsoltok?
válasza:Minden elismerésem, hogy a sok negatívum ellenére ki tudtál törni onnan! Ne add föl! Sajnos a családod nem ebben nőtt fel, nekik annyi a világ, amit ott falun maguk körül látnak. Nem tudod őket megváltoztatni, de nem is kell, nem is feladatod! Az már más kérdés, hogy ők nem fogadják el a döntésed. De hát miért is kéne mindenkinek a földet túrnia, aki falusi családban nevelkedik?! Ez nem szabály! Tedd azt, amit szeretnél! Tanulj városban, legyen szellemi szakmád, ha azt szeretnéd! Csak így tovább!
Mondd meg anyukádnak, hogy te így vagy boldog, neked örömet okoz a tanulás és majd egyszer eljön az idő, amikor bizony te tudsz majd nekik segíteni a jó anyagi háttered miatt... Pont, hogy nem cserben hagytad a családod, hanem gondolsz a jövődre, ezzel az ő jövőjükre is! Inkább legyenek Rád büszkék, amiért ilyen céltudatos és kitartó vagy!
Engem sem támogatott a családom, mindenre én kerestem meg a pénzt diákmunkával - a mekiben nagyon jól fizetnek, NEM szégyen akár ott is dolgozni!!! - szóval a főiskolai tandíjamat abból fizettem.
Ha megnézem a testvéreim, falubéli régi barátaim, örülök, hogy én nem maradtam otthon!...
A szép ruhákat pedig nem csak vadonat újan lehet megvenni! ;) Én a hádában nagyon jó cuccokat szoktam találni! Meg sem lehet róluk mondani, hogy turkálóból valók!
Kitartás! Szedd össze az érveidet és beszélgess anyukáddal. Nem kell meggyőzni, csak mondd el neki a véleményed és nyugtasd meg őt, hogy nem rossz az, amit csinálsz, hiszen többezer másik diák is továbbtanul... Sok sikert!
válasza:És Szegeden tanulsz? Én is oda jártam. Ha így van, rengeteg segítséget kapsz az egyetemtől, a családoddal meg oly mértékben törődj, hogy a velük való kapcsolattartás ne zavarja meg a lelkivilágodat.
Magaddal foglalkozz, majd lesznek barátaid is.
válasza:Eszedbe ne jusson abbahagyni a tanulást!
És ne legyen lelkifurdalásod egy percig sem.
Légy büszke magadra, már eddig is nagy teljesítmény, amit elértél, diplomázz le!
Amíg vissza nem fizeted a diákhitelt, úgysem fogsz tudni a családodnak segíteni, ha végzel, és elmész a koliból, a saját életedre kell a pénz, fölösleged nem lesz. Nyáron próbálj munkát keresni, szakmai és munkatapasztalatot gyűjteni - ne utazz haza az egész szünetre.
Mindemellett teljesen ne szakítsd meg a családoddal a kapcsolatot, hacsak nem kezdenek érzelmileg zsarolni. A testvéreiddel pl. milyen a viszonyod? Anyádnak a jövőbeli hozzáállásától függően adj még esélyt. Ha apád tényleg azt mondja, kitagad, és ezt nem "csak" pulykamérgében teszi, legfeljebb vele ne keress kapcsolatot.
Ne vedd magadra a kritikákat!
Nézz előre!
válasza:Majd akkor fogod tudni feldolgozni,amikor büszkén lediplomázol és felvesznek az első munkahelyedre, valamint amikor később saját családot alapítasz.
Van már elég tapasztalatod, hogy milyen szülő ne legyél soha.Elvagy te a szüleid és a falubeliek nélkül is,ez becsülendő. Amíg nem változtatnak a szüleid,addig szerintem havi 1x telefonálj haza,és akkor is lehetőleg akkor,amikor nincs zárthelyi,illetve vizsga a napokban.Ne idegeld magad feleslegesen.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!