Apám alig enged el valahova, mit csináljak?

22!

Ez a valóságban nagyon nem így van. Én 15 évesen el voltam engedve bulikra, tudták a szüleim, hogy néha cigizek és iszom, sőt, voltak még cifra dolgaim (nem pasik vagy drogok), és mégsem volt ilyen vasszigor. Az osztálytársaim nagy része szintén így volt.

Azóta mindünkből tisztességes felnőtt lett, több diplomával vagy több szakmával, átlagos vagy jó fizetéssel. Tudod mi lett azokkal, akiket ilyen szigorúan fogtak mint a kérdezőt?? Amint kiszabadultak, indult a detox parti. Volt aki az egyetemi koleszben annyira rákattant arra, amitől tiltották, hogy a tanulás már nem is érdekelte, csak hogy bepótolja, amiről kb 3 évig csak álmodozott. Ki is rúgatta magát, mert nem tanult.

Avagy sosem felejtem el, mikor egy ilyen tiltásban nevelt lányosztálytársam először ivott az osztálykiránduláson. Alapból fogalma sem volt a tűrőképességéről, illetve úgy gondolta, hogy lehet hogy most teheti meg jó darabig utoljára. Inkább nem részletezném, milyen állapotba került, de szerintem el tudjátok képzelni. (hányás, sírás, aggónia.)

"amúgy miért is gond az, hogy nem enged sehova?

(...)

és szerintem erre a helyzetre egyáltalán nme illik az a kifejezés hogy véglet."

Ne haragudj, te nem olvastad, amit ír? 17 éves és sötétedéskor otthon kell neki lenni. Télen ez délután öt előtt van! Szerinted mégis miért baj az, hogy délután öt előtt haza kell neki érni, nem húzhatja ki a lábát, még egy rohadt szakkörbe se? Lássuk csak mi ezzel a baj, hogy egy 17 évesnek délután ötkor otthon kell lenni...

Leírta, hogy iskolai programról autóval vitte haza nyolckor az osztálytársa anyja és az apja még ezen is kiakadt. Mi ez, ha nem véglet? Hogy még iskolai programtól is eltiltaná, akkor is, ha autóval hazahozza egy szülő? Ne mondd már, hogy normális az apja. A barátai meg gondolom nem járnak hozzá, mert ki a fene akar odajárni, ahol a szülők épp válófélben vannak és úgy is folyton veszekednek, az apja meg a kérdés alapján ritka barátságos ember. Nekem is volt ilyen szerencsétlen osztálytársam még 20 éve, ő nem jöhetett, de menni is csak akkor lehetett hozzá, ha a hülye apja nem volt otthon, bár ha engedték volna, hogy ott legyünk, ha az is otthon van, akkor sem mentünk volna olyankor, mert szabályosan úgy nézett ránk, mint aki legszívesebben ledöfne és elásna a kertben. Meg mindig volt egy-két szép szava is.

Szerinted milyen ember lehet ez, hogy még a felnőtt felesége se mer ellent mondani neki, pedig ő normálisnak tartja, hogy egyszer-kétszer elmenjen a gyerek, de csak titokban meri elengedni?

Kérdező, reméljük hamar elválnak...

"Ez a valóságban nagyon nem így van. Én 15 évesen el voltam engedve bulikra, tudták a szüleim, hogy néha cigizek és iszom, sőt, voltak még cifra dolgaim (nem pasik vagy drogok), és mégsem volt ilyen vasszigor. "

De mondom hogy a vasszigorral én sem értek egyet. Ezzel a dumával pedig apukádnak próbálj meg lukat beszélni a hasába, hátha bejön, de az igazi próbája ott lesz a dolognak, amikor a te gyereked érvel majd neked, hogy apu/anyu engedjetek el piálni, pasizni, mert akkor kisebb valószínűséggel kallódok el! :) Most ez elhiszem hogy ésszerűnek tűnik, mert el akarod érni a célod, de majd amikor a gyereked sorsa lesz a kezedben, mennyire állnak meg ezek az érvek? (és igazából költői a kérdés)

Én úgy fogom nevelni a gyerekem (ha lesz), ahogy annó engem. Nem tiltogatással, szigorral, és a "mert aztmondtam" mondat ismételgetésével.

Elmondom neki a véleményem, terelgetem, hagyom a személyiségét kibontakozni, támogatom abban, amit szeret csinálni. Kiépítem vele azt a bizalmi viszonyt, amit velem az édesanyám, ami mindig működött.

Követtem el tiniként hülyeségeket, de mindet elmondtam az anyámnak, mert tudtam, hogy nem megbüntet hanem elmondja, miért volt ez helytelen, mire törekedjek máskor.

Sosem hazudtam neki, vagy titkolóztam előtte. Ha valahova nem engedett el, akkor elmondta ennek az okokat, reális érvekkel, és olyankor el is fogadtam.