Mit tegyek? Alig enged valahova!
13 éves fiú vagyok, és az anyám alig enged valahova és akkor is csak nehezen. 11-12 évesen mehettem egyedül biciklizni. Focizni csak 12 évesen mehettem egyedül és akkor is csak úgy, hogy ha találtam olyan pályát ahol nem fociznak és így egyedül játszhattam, bár jobb volt mint a semmi de azért... Végre 13 évesen elmehettem a többi gyerek közé focizni, de még most is látom rajta, hogy ideges. Azt mondta azért mert nem szeretné ha történne velem valami. Én erre csak azt mondtam, hogy már tudok magamra vigyázni és nem is vagyok már csecsemő. Focizok a sulicsapatban és egy másik suliban volt meccsünk, de az edző nem tudott minket elkísérni ezért egyedül kellet kemény 3 villamosmegállót mennem. Amikor ezt elmondtam egyből rávágta, hogy nem. Szerencsére ott volt a nagymamám, aki mondta neki, hogy már nagy vagyok stb...
Jah és focizni is csak hétvégén mehetek el mert hát hétköznap minek??? Jó lenne ha máshova is elmehetnék. Pl. jó lenne ha végre a barátaimmal elmehetnék a szintén kőkemény 6 megállóra lévő bevásárló centerbe. Amikor ezt megemlítem akkor azt mondja: most ne idegesítsél, második próbálkozásra ezt mondta: jó majd megbeszéljük (-_-"). Apukám elengedne de azzal a feltétellel ha anyukám is... Próbáltam vele beszélni és mondta, hogy őt elengedték, kérdeztem, hogy akkor engem miért nem? Válasz: mert akkor más világ volt. Amikor a barátaim elhívnak akkor inkább azt mondom, hogy más programom van mert szégyellem, hogy én nem mehetek. Megbízható vagyok és azt mondják, hogy érettebb is mint a többiek akkor meg mi az akadály? Mit tegyek?
Szia! Anyukád nem bízik a világban. Burok alatt tartani egy fiatal fiút nem jó, ez később csak bajt okoz. Ha őszintén elmondod hogy hová és meddig és kivel szeretnél elmenni akkor nem lehet baj. Te az ő genetikája, nevelése vagy, de nem az övé. Te is embernek születtél, egy individuum vagy. Minden ember életében eljön az az idő amikor önálló életet kezd, a tiéd már itt van. Tapasztalnod kell ahhoz, hogy később felnőtt emberként klassz lépéseket tudj tenni. Ha most nem tudod megélni a fiatal korod akkor az örökre elveszett.
Ülj le vele beszélgetni. Ha látja hogy már érzed, talán érted milyen lehet a felnőtt, felelősséggel telt élet, akkor fokozatosan el fog tudni engedni. Sok sikert!
Beszélgetni kell vele,én is csak ezt tudom javasolni!Ha megbeszéled vele a dolgokat,hogy hova és kivel mész,és mikor jössz meg,akkor megfog bízni benned,és elenged!De ha elkésel akár egyszer is,akkor abból nagy baj lesz,és oda sem enged,ahova egyébként így elenged..
A bizalmat-na azt ki kell érdemelni.Bizonyítanod kell,hogy benned bízhat anyud..:D és akkor elfog engedni!
Ha meg nem(bár az csoda lenne),akkor meg mondd apudnak,hogy beszélje rá anyudat h engedjen el!
én anyám is ilyen volt.
A tökéletes megoldás:
sokszor próbáltam vele beszélni mint értelmes emberstb... de ha ez a véleménye, akkor komolyabb eszközök kellenek.
ne szégyelld az anyád előtt.
Ha a haverokkal megbeszéled, hogy elmennék focizni akk kaputelefonon értesítsenek téged:D
természetesen te veszed fel, és hogy az anyád is hallja mondasz ilyeneket: Persze hogy ez qrva égő, dehát micsináljak???meg Lemennék én szivesen, de anyám nem enged, csak a szokásos már nagyon elegem van
és ebből majd talán megérti, hogy milyen gáz és égő ez.
nekem bevált
13/f
Szia!
13 éves lány vagyok és velem tökéletesen ugyan ez van .....mert hogy őt elengedték de ő engem nem enged mert hogy akkor "más világ volt"..........azóta néha-(de szó szerint néha) látom anyán hogy ő már elengedne, de apa nem......
Szóval egy cipőben járunk:S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!