Apám alig enged el valahova, mit csináljak?

Az ilyen kérdések alatt mindig tolonganak az erkölcscsőszök, akik szerint 18 éves koráig vagy amíg otthon él a gyerek, kvázi addig a szülei tulajdona és ők mondják meg, hogy vegyen levegőt.

Szánalmas.

"az ilyen gyerekből lesz az, aki 18-19 évesen kiszabadul otthonról nem tud mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal és aztán már az isten se fogja vissza pár évig és jól elkallódik."

Azért ez a ritkább eset, minthogy már eleve hagyni mindent neki tizenpár évesen és úgy kallódik el. (ha már a végletekbe toljuk az álláspontokat)

Még kb 1-2 év, és ha megvan a jó érettségi, nyelvvizsga, bejutás egy rendes egyetemre, akkor már sokkal kisebb az esélye az elkallódásnak. Most 17 évesen még úgy el lehet szúrni hogy csak na!

"ha már a végletekbe toljuk az álláspontokat"

Végletekben vannak a kérdezőnél, nem kell tolni.

Szerinted érettségi után egy rendes egyetemen kicsi az esélye az elkallódásnak? Ha előtte pórázon tartanak, akkor pont, hogy hatalmas. Fogja, beköltözik a kollégiumba, nem lesz szülői kontroll, szülői felügyelet, azt se fogja tudni, hogy hirtelen hova kapjon, hova menjen, mit csináljon, mit próbáljon ki, hétfőtől csütörtökig megy a dorbézolás, még csak ki se kell hozzá mozdulnia. A jegyeit nem látják, tudja majd titkolni is, majd jövő félévben kijavítom, újra felveszem stb.

Tudod hány nyomorult bukik ki azért, mert elszalad vele a ló és későn kap észbe, nem pedig azért, mert gyenge képességű?

A középiskoláson a szülők még rajta tudják tartani a szemüket, és nem csak akkor, ha az iskolán kívül máshova nem megy. A tanárok dettó figyelnek rá, az eredményeire, a gondokra vele. És nem akkor találkozik a szabadsággal először, mikor bekerül egy olyan intézménybe, aminek az adott karán 1000-1500 hallgató van, csak egy név vagy a sok közül, senki nem foglalkozik a nyomoroddal, a változásoddal személy szerint, a szüleid meg adott esetben 200 kilométerre vannak és kéthetente, havonta látják csak a gyereket, de akkor se tudnak róla semmit, mert nincs ellenőrző, meg fogadóóra.

Szerintem hívd meg gyakran magatokhoz a barátaidat, barátodat. Ha apád látja, hogy ők több alkalommal is sötétben mennek haza, talán megenyhül picit.

Sőt, ha el is beszélget a barátaiddal, akik megemlítik neki néhányszor a saját otthoni szabályaikat is, akkor apukádnak lesz viszonyítási alapja.

Aki azt írja hogy nem veszélyes sötétben egy 17 éves lánynak egyedül mászkálni, az nem néz elég hiradót. Vagy álomvilágban él.

A busztól a 7 perc séta alatt 5ször agyonverhetnek. Csak féltenek, ez természetes.

amúgy miért is gond az, hogy nem enged sehova?

beszélni neten is lehet. piáláshoz meg hasonlóhoz meg bőven elég annyi idő amig besötétedik.

bár lehet én vagyok a hülye elvégre nekem elég volt megmondani hogy hova megyek mésgis addig maradhattam amíg akartam, de nem szerettem eljárkálni sehova.

ha elválnak a szüleid akkor valszeg meg fog oldódni a gondod, de én nem bíznék ebben.amúgy meg amíg függsz tőle anyagilag és nem vagy 18 addig csak annyit tudsz csinálni hogy azt teszed amit mond.

és szerintem erre a helyzetre egyáltalán nme illik az a kifejezés hogy véglet.