Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Meg bírjátok állni, hogy ne...

Meg bírjátok állni, hogy ne szóljatok bele a másik fél nevelésébe?

Figyelt kérdés

Nincsenek ellentétes nevelési elveink,nem rángatjuk jobbra-balra a gyereket,mégis teljesen másként viszonyul apukához,mint hozzám.

Velem sem mindig angyalka,de hát bennem is van hiba,így azt kell,hogy mondjam jó a kapcsolatunk.

Apuka egyértelműen nem olyan cicázós mint én,keményebben beszél vele (egyébként viszont én vagyok a szigorúbb) és bizony sokszor elakad a lélegzetem a hangsúlyon,ahogy hozzá szól.Nem szidalmazza se szóval,se tettlegesen,de maga a hangsúly engem sokszor szíven üt.

A legtöbb hogyan neveljük jól a gyereket kézikönyvben az áll,hogy a gyerek előtt ne kritizáljuk a másik szülőt,de én ezt nem bírom megállni.Gondolhatjátok,ha nekem úgy esnek azok a szavak,akkor a 9 éves,az apját jobban imádó (mindennek ellenére tény és való,hogy apukát jobban szereti) kislánynak milyen fájdalmas lehet.

És persze meg is tanulja a stílust szépen.

A két számomra legfontosabb ember sokszor olyan stílusban beszél egymással,mintha bocs a kifejezésért,de szemközt tudnák hányni egymást a megvetéstől.Apuka egyenlőre jobban csinálja,a kislány még csak bontogatja a szárnyait,de nem akarom,hogy szárnyra is kapjon.

Én tajtékzok a dühtől,apuka meg nem is érzékeli a hangsúlyt.Nagyon le tudom szúrni érte,persze a lányom se kap dícséretet,de bármi van én szívem szerint neki adok igazat.

Tudom nem helyes se így-se úgy.

Hogyan tudnék én segíteni a helyzeten?

Vagy a ti kapcsolatotokban volt olyan,hogy bizonyos témákban nem értettetek egyet a gyerekneveleésben?Hogy sikerült megoldani?


2014. okt. 6. 16:37
1 2 3 4
 31/31 anonim ***** válasza:
csak annyit szolnék ehhez hozzá, hogy én is igy nöttem fel, csak én sose mertem az apámmal ugy beszélni, mint ahogyan ö velem..viszont ugy beszéltem az osztálytársaimmal, tanáraimmal, barátaimmal..és nem értettem miért kapok büntetést az iskolában, miért utálnak a tanárok, miért közösitettek végül ki. nekem fel se tünt, nem szavakkal bántottam a másikat, hanem a hangnemmel, grimasszal, nézéssel..sirva mondtam anyámnak, hogy mindenki utál és sajnos késön jöttem rá, hogy azért, mert ugyanazt a stilust vettem át, mint amit otthon, apámtol láttam. mindenre volt egy -odamondásom-, egy tekintet amiben benne volt a lenézés és a ki vagyok én stilus..30 évesen sikerült leszoknom erröl (vagy megnevelni magam?-nem is tudom..)
2014. okt. 6. 23:27
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!