Meg bírjátok állni, hogy ne szóljatok bele a másik fél nevelésébe?
Nincsenek ellentétes nevelési elveink,nem rángatjuk jobbra-balra a gyereket,mégis teljesen másként viszonyul apukához,mint hozzám.
Velem sem mindig angyalka,de hát bennem is van hiba,így azt kell,hogy mondjam jó a kapcsolatunk.
Apuka egyértelműen nem olyan cicázós mint én,keményebben beszél vele (egyébként viszont én vagyok a szigorúbb) és bizony sokszor elakad a lélegzetem a hangsúlyon,ahogy hozzá szól.Nem szidalmazza se szóval,se tettlegesen,de maga a hangsúly engem sokszor szíven üt.
A legtöbb hogyan neveljük jól a gyereket kézikönyvben az áll,hogy a gyerek előtt ne kritizáljuk a másik szülőt,de én ezt nem bírom megállni.Gondolhatjátok,ha nekem úgy esnek azok a szavak,akkor a 9 éves,az apját jobban imádó (mindennek ellenére tény és való,hogy apukát jobban szereti) kislánynak milyen fájdalmas lehet.
És persze meg is tanulja a stílust szépen.
A két számomra legfontosabb ember sokszor olyan stílusban beszél egymással,mintha bocs a kifejezésért,de szemközt tudnák hányni egymást a megvetéstől.Apuka egyenlőre jobban csinálja,a kislány még csak bontogatja a szárnyait,de nem akarom,hogy szárnyra is kapjon.
Én tajtékzok a dühtől,apuka meg nem is érzékeli a hangsúlyt.Nagyon le tudom szúrni érte,persze a lányom se kap dícséretet,de bármi van én szívem szerint neki adok igazat.
Tudom nem helyes se így-se úgy.
Hogyan tudnék én segíteni a helyzeten?
Vagy a ti kapcsolatotokban volt olyan,hogy bizonyos témákban nem értettetek egyet a gyerekneveleésben?Hogy sikerült megoldani?
O bele szokott szolni, hogy te milyen szavakkal szidod le pontosan, hogyan es mikent?
Mert ez tenyleg olyan dolog, hogy embere valogatja, kinek milyen a kifejezesmodja.
Van aki ordit ha merges/ideges,mas meg epphogy halkan de meg felelmetesebben beszel...
A gyerek nem buta, pontosan erti hogy milyen kifejezesmod milyen erzelemnek felel meg az illeto szulonel, es pl az egyikrol tudja hogy meg ha uvolt se gondolja komolyan, a masikrol hogy ha kicsit felemeli a hangjat, az mar vilagvege.
Ne ugy ertelmezd, hogy te mikor beszelnel igy, mert az emberek kulonbozoek.
Nem a szavakkal van baj,hanem a hangsúllyal,a mimikával.
Nálam hamarabb megérti és elfogadja a döntéseket,tennivalókat,esetlegesen a büntetést,mint apukánál.
Vele elkezd ugyanolyan stílusban replikázni,mint ahogy apuka beszél és kap a végén apukától egy olyan büntetést,ami nem "jogszerű" és nem is lehet betartani.
De úgy látom a többség itt azon az állásponton van,hogy tanulja csak a gyerek a seggemből rántottalak ki stílust.
Jo lenne megtudni, milyen hangsulyrol van szo..
Ha valaki ideges vagy leszid valakit termeszetes, hogy azt nem kedveskedo hangnemben teszi.
Vele elkezd ugyanolyan stílusban replikázni,mint ahogy apuka beszél és kap a végén apukától egy olyan büntetést,ami nem "jogszerű" és nem is lehet betartani.
Szerintem ebben az esetben jogszerű a büntetés... 9 évesen azert repült a pofon l, mert kinyujtottam a nyelvem.
Leírtam már,de erre megint lehet azt mondani,hogy relatív,illetve ki milyen érzékeny.
Olyan lenéző (még erre sem vagy képes?)
kioktató (bárki más megcsinálná!)
undort keltő (és ez az én gyerekem?)
A zárójelest nem kimondja,hanem süt ki a szavaiból.
Szerintetek tényleg ennyire nem vagyok képes különbséget tenni helyes és helytelen hanghordozás között?
15ös!
De ha apuka dugja ki a nyelvét először,ő meg visszaölti rá,akkor miért is járna a pofon?
Nekem úgy tűnik, hogy te csak azt érzed helyesnek, amit te csinálsz.
Nem tetszik az apuka stílusa, és ezért nem bírod megállni, hogy ne a gyerek előtt kritizáld az apukát.
Ez a legártalmasabb a gyerek nevelése szempontjából.
Ha a kislánynak "fájdalmas" lenne, ahogy az apuka beszél hozzá, akkor nem szeretné az apukáját. 9 évesen már tudnak különbséget tenni a gyerekek, és ki is fejezik az érzelmeiket.
Az sokkal rosszabb hatással lehet a kislányra, ha te tajtékzol a dühtől és leszúrod a gyereket is.
Gondolkozz el a saját nevelési elveid helyességén.
Szóval miután apuka leszidta a maga módján,ő meg akarta védeni magát "apuka módján",erre apuka még jobban leszidta,megbüntette,ott hagyta én is fordítsak hátat a síró gyereknek és mondjam azt neki:
A felnőttnek szabad,neki nem.
Az alábbi mondással egyet is értenék,ha a felnőtt is tudná hol a határ.
Én értem, mit akar a kérdező mondani, de sajnos a témában nem nagyon tudok mit tanácsolni.
Fordítsuk le azt a hangsúlyt egy egyszerű szitokszóra.
- Megint nem csináltad meg a leckét, b@z.meg?
- Mindjárt nekikiezdek, b@z.meg...
A gyerek nem rosszindulatból másolja a rosszat, hanem mert megtanulja az apjától, mégis kikap érte, és nem érti, hogy mi rosszat tett. Itt a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!