Meg bírjátok állni, hogy ne szóljatok bele a másik fél nevelésébe?
Nincsenek ellentétes nevelési elveink,nem rángatjuk jobbra-balra a gyereket,mégis teljesen másként viszonyul apukához,mint hozzám.
Velem sem mindig angyalka,de hát bennem is van hiba,így azt kell,hogy mondjam jó a kapcsolatunk.
Apuka egyértelműen nem olyan cicázós mint én,keményebben beszél vele (egyébként viszont én vagyok a szigorúbb) és bizony sokszor elakad a lélegzetem a hangsúlyon,ahogy hozzá szól.Nem szidalmazza se szóval,se tettlegesen,de maga a hangsúly engem sokszor szíven üt.
A legtöbb hogyan neveljük jól a gyereket kézikönyvben az áll,hogy a gyerek előtt ne kritizáljuk a másik szülőt,de én ezt nem bírom megállni.Gondolhatjátok,ha nekem úgy esnek azok a szavak,akkor a 9 éves,az apját jobban imádó (mindennek ellenére tény és való,hogy apukát jobban szereti) kislánynak milyen fájdalmas lehet.
És persze meg is tanulja a stílust szépen.
A két számomra legfontosabb ember sokszor olyan stílusban beszél egymással,mintha bocs a kifejezésért,de szemközt tudnák hányni egymást a megvetéstől.Apuka egyenlőre jobban csinálja,a kislány még csak bontogatja a szárnyait,de nem akarom,hogy szárnyra is kapjon.
Én tajtékzok a dühtől,apuka meg nem is érzékeli a hangsúlyt.Nagyon le tudom szúrni érte,persze a lányom se kap dícséretet,de bármi van én szívem szerint neki adok igazat.
Tudom nem helyes se így-se úgy.
Hogyan tudnék én segíteni a helyzeten?
Vagy a ti kapcsolatotokban volt olyan,hogy bizonyos témákban nem értettetek egyet a gyerekneveleésben?Hogy sikerült megoldani?
Telitalálat 20as!
Én nem mertem volna így behelyettesíteni,de ez a lényege.
És az a legrosszabb,amikor mondjuk a 9 éves kezdi úgy a beszélgetést,hogy
"Mi van ba@sd meg a tányért se bírod kivinni?"
De rögtön le is kell írnom,hogy nincs káromkodás,direkt bántás,hanem zssigerből jön,mintha ez lenne a legtermészetesebb módja a vacsora közbeni társalgásnak!
válasza: válasza:23as!
Nem mondja senkinek!
Ezért is írtam,hogy nem ezek a szavak vannak kimondva,hanem ilyen hangsúllyal vannak kimondva,válasznak szántam a 20as példájára!
Én tudom,hogy apuka is ebben nőtt fel,ők oda-vissza ostobázzák egymást,még a 80 éves dédimama is.
És nem csak hangsúllyal,preimer pláne szavakkal egymás szemébe.
A 3 felnőtt fiú HPnek hívja az anyját.(butapunci szinonímája)
Attól félek,hogy nálunk is csak idő kérdése,hogy jöjjön ez is.
Bár az igazat megvallva a hangsúly miatti lelki sérüléstől jobban félek,minthogy csúnya szavakat hall vagy mond a gyerek.
Pont azért amit a 22es válaszadó is leírt.
Nem kell (dehogyisnem,úgyis KELL) nekem egy sérült lelkivilágú kislány.
válasza:Jó ember a párom hidd el.
Akkora türelme van például felém,hogy az emberfeletti.
Sokszor gondoltam már arra,hogy velem nem mer így beszélni,hát levezeti a gyereken.
Egyébként nem mindennapos,csak túl gyakori.
A gyerek mégis imádja,csüng rajta.
És a szívem szakad meg,amikor apuka elkezdi,gyerek felveszi a kesztyűt,ez megy oda-vissza pár percig,apuka megunja,gyerek nem és ott is van a büntetés,értetlenkedés,sírás.
válasza:Azóta durvult el a helyzet,hogy a kislány próbálja megvédeni magát és majmolja a rosszat.
Amíg apukának volt "csak" egy-két ilyen megnyilvánulása,addig nem volt olyan szembeszökő,bár persze már akkor is szóvá tettem.
És azóta csak egyre rosszabb.
Apuka is egyre többet dolgozik,több a stressz,a kislány meg túl jó tempóba tanulja,amit nem kéne.
De nagyon köszönöm a hozzászólásodat.
Tudom,hogy a férfiak alapból keményebbek,így nem is micimucizgatást várok tőle,de én bízom abban,hogy rendbe hozzuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!