Nem akarok gyereket, de mások ezt nem tartják tiszteletben. Miért kell elítélni azokat, akiknek nem ez a boldogság?

Sohasem akartam, és mindenki azt mondja, hogy majd akarni fogok később, de már 24 vagyok, és ugyanúgy vélekedek erről a témáról. Voltam már nagyon szerelmes, nem erről van szó, nem ezért nem akarok. Egyszerűen ez tökéletesen távol áll tőlem. Nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel, nem érdekelnek. Nekem nem kell ez a boldogságomhoz. Azért meg nem fogok gyereket vállalni, mert ezt várja el a társadalom, meg majd később jaj mi lesz velem, ha mindenki kihal mellőlem, és magányosan fogok meghalni. Szeretek egyedül lenni, mert a kedvenc tevékenységem is magányos foglalatosság, és ha lenne gyerekem, nem tudnám csinálni. Nekem az az életcélom, nem egy gyerek. Miért nem lehet ezt elfogadni? Az agyamra megy, hogy mindenki azt mondja, hogy fiatal vagyok még, majd később úgyis meggondolom magamat. Nem fogom. Nekem nem kell ez. Nem az önzőség szól belőlem, bár sokan biztos vagyok benne, hogy annak fognak tartani. Mindösszesen csak arról van szó, hogy nekem más céljaim vannak az életben, és gyerek nélkül is tökéletesen jól érzem magamat. SŐT.