Nem akarok gyereket, de mások ezt nem tartják tiszteletben. Miért kell elítélni azokat, akiknek nem ez a boldogság?

A te korodban és még harminc évesen én sem rajongtam a gyerekekekért. Azok a gyerekek akiket ismertem irritáltak, és soha nem vágytam rá hogy a karomban tartsak egy csecsemőt vagy vigyázzak egy kisgyerekre. Számomra ez inkább tehernek tűnt. Azt is utáltam hogy azok a régi barátnőim akik időközben szültek csak gyerekes témákról tudtak beszélgetni és olyannak tűntek mint aki agymosáson ment át.

Jóval később jött az igény, de akkor már szívbéli igény hogy szeretnék kisbabát. És hidd el a saját gyerekhez teljesen máshogy áll az ember mint tizen-húsz évesen az idegenekhez. És az a furcsa hogy időközben az idegen gyerekeket is szerethetőnek látom.

Ne foglalkozz mások szövegelésével. Ha lesz rá igényed, majd lesz saját gyereked, ha nem lesz rá igényed akkor pedig nem lesz. Nem érdemes velük vitázni mert csak azt éred el hogy kibeszélnek a hátad mögött. Mondd hogy most nagyon boldog vagy és nincs a terveidben még gyerek, de ha lesz majd szólsz nekik ha tudni szeretnék.

Szerintem ne foglalkozz mások véleményével, de azért ne is hangoztasd, hogy nem akarsz. Ez nem tartozik senkire sem, csak rád meg a párodra.

Szüleidet meg szereld le azzal, hogy még nem találtad meg hozzá az igazit.

Egyébként szerintem nagyon fiatal vagy, sokan eleve nem gondolkodnak még ilyenkor gyerekvállaláson. Akár még 10 év múlva is szülhetsz, ha időközben úgy alakul az életed, párkapcsolatod, és valamiért megváltozna a véleményed. Sose lehet tudni. De most szerintem semmi gond azzal, hogy nem ezen jár az eszed.

Ok, megpróbálom megmagyarázni a dolgot, jó hosszú leszek.

Miért kérdezgetnek folyton?

->mert kitűnsz ("salience"-nek hívják angolul/szociálpszichológiában utánanézhetsz ha szeretnél). Minden olyan dolog, ami elüt a megszokottól/normálistól vagy csak furcsának tartjuk megragadja a figyelmünket és többet foglalkozunk vele.

-> a magyarázat nem nyilvánvaló, nincs senkire ráírva. +Egyéb módon elég nehéz megtudni (senki nem nagyon szokta reklámozni, hogy mi miatt nem vállal gyereket), esetleg egy nagyon jó barátnőtől tudhatnák meg.

-> a magyarázatok sok esetben nem helytállóak/hazugságok

pl. a te összehasonlításod a spenóttal is teljesen rossz. Mert én magam is megeszek olyan ételt amit gyerekként nem és vice versa.Szóval az ízlés is változhat. Van persze olyan imerősőm is aki semmi szín alatt nem enné meg pl.a savanyú uborkát, de ő fizikailag rosszul van már a szagától is. nálad ez nem áll fenn a gyerekeknél, ahogy válaszaidból kitűnik.

Másik dolog azt hogy SOHA nem fogsz akarni gyereket egyszerűen nem tudhatod.

Valós példa(nem teljesen a te helyzeted, de példának jó lesz.)

egy anyukának volt két, már nagy korú gyereke (18-20 körüliek), és már nem szeretett volna több gyereket ezért úgy döntött elkötteti magát. Rá kb. fél évre, mindkét gyermek életét vesztette egy tragikus autóbelesetben (egy buliból tartottak hazfelé, amikor baleset érte őket). Ekkor szegény anyuka megpróbálta visszafordítani a műtét eredményét minden létező eszközzel, de sajnos nem sikerült neki.

Igen tudom, hogy neki eleve volt gyereke, de a helyzet hasonló. Ő se gondolta sose, hogy valaha megtörténik ilyesmi, mégis megtörtént.

Következő lehetőség, hogy sokszor valamilyen lelki probléma húzódik meg amögött, hogy valaki nem szeretne gyereket (akár molesztálás, trauma vagy csak önbizalomhiány ->"úgyse lennék jó szülő", "úgyse tudnám felnveleni"). Nem állítom, hogy neked ezek közül bármelyik van, de gondolj bele egy kivülálló számár kb így néz ki a helyzet:

valaki felteszi a kérdést:"szeretnél gyerekeket valamikor az életed folyamán?"

- 90%+ azt mondja igen

-a maradék nagyrésze kitalál valamilyen mondavacsinált indokot amit vagy azért csinál, hogy leplezze a saját lelki problémáit, vagy maga sincs tisztában a válasszal/lelki problémáival.

- a fennmaradó nagyon kis rész az aki tényleg nem fog soha akarni gyereket az élete egyetlen pillanatában sem. ez nem gond/bűn csak furcsa maximum, de mindenki szabadon dönthet erről, nyilván.

Ezt látja a kívülálló, és miért számít ez? mert ha a középső csoportba tartozol, lehet segítségre van szükséged, ha meg az utolsó 1% az meg "salient"-> kitűnsz a tömegből/érdekes meglátásaid lehetnek, érdemes róla beszélni.

-> Média: ma a média (női magazinok/sorozatok/filmek), torzítja a képet/az emberek gondolkodását, sokszor sugall olyan képet, hogy "az az igazi nő akinek gyereke van". plusz hány olyan filmet/sorozatot/műsort láttál ahol a nő 35-40 éves kora körül elkezd mindent megtenni azért, hogy mihamarabb gyereke szülessen, vagy hogy mennyire megbánta, hogy sohasem lett gyereke a karriere/rossz kapcsolati/egyéb miatt?

(megjegyzés: sokan "közérdeknek" tekintik a gyerekvállalást, olyan dolognak ami a társadalomra is tartozik, ezért nincs vele szemben "tabu" mint mondjuk a szexuális élettel kapcsolatban.Ez is egy ok, amiért felteszik neked a kérdést)

Nyilván szerintem is lehetnének megértőbbek az emberek ezen témával kapcsolatban, főleg hogy sokszor kapásból elítélik az embert pusztán emiatt, de nem hinném,hogy a legtöbb ember rosszindulatból kérdezne erre rá.

Arra, meg hogy miért nem értik meg arra az a válaszom,hogy mert nem is igazán lehet (ha nem valami lelki probléma áll mögötte),max elfogadni. Szóval nem is kell elvárni az emberektől, hogy megértsék,csak azt hogy emiatt ne ítéljenek el/ne érjen hátrány pusztán emiatt.

Sajnos az emberek néha ilyenek: elítélik és bántják azt, aki nem felel meg az általános társadalmi elvárásoknak, elképzeléseknek, vagy csak máshogy érez, gondolkozik bizonyos dolgokról, mint ők, nyilvánuljon ez meg bármiben.

35 éves vagyok és én sem szeretnék gyereket, a férjem sem szeretne.

Nem vagyok gyerekgyűlölő szörny, bár tényleg néha nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel, néha nem is tudom, mit mondjak nekik, de nem utálom őket, sőt a legtöbb kicsit aranyosnak, kedvesnek találom. Nem vagyok rideg, karrierista nő, akinek csak a pénz és a hivatása számít. Mégsem szeretnék gyereket. Egyszerűen nem érzem, hogy szeretnék. Csak olyan indokokból meg, hogy "öregségemre gondoskodjon rólam a gyerekem" nem szülök, mert valódi, gyerek utáni vágy nélkül ezt önzőségnek érezném.

Engem is sokszor bántanak ezért, néha kicsit durvább beszólásokat, célzásokat is kapok. Én egyetlen embert, családot nem szólok meg, nem ítélek el azért, hogy hogy élnek, ha ezzel nem bántanak másokat. Néha elszomorít, hogy mások nem ugyanígy viszonyulnak hozzám. De túl kell magunkat ezeken tenni és megpróbálni elsiklani a rosszindulatú megjegyzések felett.

10 évvel idősebb vagyok, mint most te én nem változott a véleményem a gyerekvállalásról, annyira nem, hogy azon gondolkozok, hogy bevállalom az elköttetést, ha nincsen más hormonális következménye, csak az, hogy nem kell a védekezésre ennyire ráparázni.

Én is kaptam már olyan kérdéseket is, hogy biztos valami lelki bajom van vagy trauma ért, esetleg rossz gyerekkorom volt, vajon ezek az okok, amiért nem akarok?

A fene magyarázkodik már egy ideje.

Akik nagyon idegeltek, azoknak visszaszóltam valami 'kedveset'. Szüleim is szokták kérdezgetni, de őket is leszerelem. Az én dolgom.

És én nem tudom elképzelni, hogy az egész életemet megváltoztassam egy gyerekért. Nem tudom elképzelni, hogy mi adna benne örömöt. Azt viszont annál inkább látom, hogy akik gyerekre vágynak/vágytak azok mennyi mindenről lemondtak. Ami persze természetesen, mert volt egy vágya, ami erősebb volt, mint a független élethez való ragaszkodás.

Nem kell ezen ennyit aggódni, nem akarsz, nem akarsz.

Aki akar, az pedig vállalja, minden embernek a maga boldogságának a kulcsa.