Minden nőből elő jön a "babát akarok" dolog?

Nem azét kell mert aranyos, hanem mert megérett arra, hogy anyuka legyen.

Szerintem minden nöböl, van akinek kevésbé, és így nem szül, van akinek meg nem lehet.

Én még most sem kedvelem a gyerekeket, de sajátot akarok. Ismerős párnak mindenki ezt mondta, hogy jaj majd megváltozik stb. A többi gyereket ugyanúgy "utálják", de a sajátjaikért odavannak.

Szerintem ez tök egyéni, van aki világ életében imádja a gyerekeket, van aki meg nem, de a sajátja más.

Kapcsolatot sem igen terveztem, nemhogy gyereket. Független élet, munka, ebben gondolkodtam.

Aztán megismertem a (most már) férjem, fokozatosan alakult a kapcsolatunk, nagyon erős kötődés alakult ki közöttünk. Összeköltöztünk és úgy éreztem, ez a max.

Aztán egyik este bejött a hálóba fürdés után, pakolt, a szokásos dolgokat csinálta, én az ágyból néztem, aztán belémhasított, hogy "babát akarok ettől a férfitől". Meg is mondtam neki. Azóta készen álltam. Nem terveztem, hogy lesz a jövő, jött az érzés. Nem akartuk elhamarkodni, egy évet vártunk, hogy így is marad-e, de csak erősödött. :) Most várjuk az elsőt. 29 vagyok.

Nem hiszem, hogy minden nő vágya a gyerek, de soha nem szabad azt mondani, hogy soha. Az élet teljesen kiszámíthatatlan. Az ember pedig folyamatosan változik.

Ez nem arról szól, hogy én is szeretnék egy olyan aranyos gyereket, mint a másiké. Nálam is csak a szerelem hozta elő az anyai ösztönt, hogy a páromból és magamból család legyünk - és nem csak a babázás időszakára, hanem örökre.

Az más kérdés, hogy a babák úgy vannak "megtervezve" (nagy szemek, gömbölyű formák, sírás és gügyögés), hogy kiváltsák a gondoskodási ösztönt, főleg a női nemből - de ez sem véletlen :)