Nem akarok gyereket, de mások ezt nem tartják tiszteletben. Miért kell elítélni azokat, akiknek nem ez a boldogság?

"Az emberi faj szempontjából, nem vagy "normális" egyed!"

Hát ha te vagy a "normális egyed", akkor Isten ments, hogy még csak véletlenül is hasonlítsak rád!!

Egyszerűen nem kell foglalkozni velük. Mindegyik cseszegetés mögött más ok áll: a szüleid nyilván unokát szeretnének majd. A gyerekesek vagy irigylik a szabadságod, vagy annyira bele vannak szerelmesedve a gyerekükbe, hogy ki sem látnak belőle.

Van, aki szerint meg tilos kilógni a sorból.

Egyszerűen ne foglalkozz vele.

Én is 24 éves vagyok, és bizony én is kijelentettem már a férjemnek (4 éve vezetem a háztartásom, szóval tudom már, milyen az élet :)), hogy úgy tervezzen, hogy nem kell gyerek.

Szó nincs róla, hogy ne szeretném őket... egyszerűen csak nem vagyok anyatípus.

Teljesen összeegyeztethetetlen lenne az életvitelemmel, művészlélek vagyok, zenész. Addig vagyok boldog, míg oda megyek ahova akarok, és pontosan akkor, amikor én akarom.

Ha úgy tartja kedvem, hajnali 4-ig gitározom, és utána alszom délig.

Ha éppen ahhoz van kedvem, kiugrom a srácokkal egy italra, akár hajnalban.

A szabadságomba vagyok szerelmes, nem hiányzik semmi kötöttség.

Számomra már egy kutya is terhet jelent, volt itt felgyvigyázásra egy eb hetekig, hát majd' megőrültem a kötelező, beütemezett sétáktól...pedig imádom a kutyákat. Katasztrofális szülő lennék :)

Azt kell megérteni, hogy nem minden ember egyforma. Sokan nem bírják felfogni, de nyilván te tsiztában vagy vele. A hülyékre hagyd rá a dolgot, senkinek nem vagy köteles a párodon kívül elszámolni ilyesmivel. Magánügy.

Megpróbálom más oldaról is megvilágítani a dolgot, hátha hasznos:

Írtad, hogy az az egyik problémád, hogy a szüleid nem fogadják el azt hogy így dönttöttél. Illtve azt is állítod, hogy te velük szemben teljesen elfogadó és toleráns voltál? biztos ez?

Végiggondoltad-e az alábbiakat?

-> ők mennyire szeretnének unokákat? ha szeretnének elgondolkodtál-e azon, hogy azon kijelentésed, hogy SOHA nem szeretnél gyereket, mennyire fájhat nekik? (megjegyzem ezen kijelentésed -> "Ha meg esetleg később jönne rám az, hogy gyereket akarjak, akkor meg ez van" nem igazán mutatja, hogy belegondtál abba, hogy másoknak kárt/fájdalmat okozhatsz ezen kijelentéseddel. Ez a hozzálás szerintem elég szemét dolog. Az hogy vállalod a felelősséget ok,pozitv dolog, de ez nem teszi jóvá a dolgot/meg nem történté a dolgot.)

->elgondolkodtál-e azon, hogy ez a szüleidben egy elég nagy leki konfliktust okoz és ezért nem tudják elfogadni a dolgot? mire gondolok?

pl. én nagyon szeretnék unokát vs. én támogatom a lányomat a döntéseiben/próbálok segíteni abban hogy ne kövessen el szerintem súlyos hibát(nem állítom, hogy súlyos hiba ha valaki nem akar gyereket, vagy hogy a szüleid így gondolnák, csak a lehetséges gondolatokat írom le). egy ilyen ellentmondás feszültséget "kognitív disszonanciát" okozhat, ami miatt könnyen létrejöhetnek szurkálódó/csipkelődő/idegesítő megjegyzések vagy beszólások.

->el tudod-e képzelni azt hogy valaki ugyanyira szeretne unokát mint amennyire te nem szeretnél gyereket? Ha igen, te elfogadtad azt, hogy nekik legalább ugyanannyira nehéz lehet elfogadni azt hogy nem lesz unokájuk, mint neked azt hogy te egyszer akarj gyereket?

Másik része a dolognak az hogy a dolog eléggé bináris:vagy lesz gyereked vagy nem. Kompromisszum nem nagyon jön szóba (ha van testvéred az esetleg oldhat a feszültségen), így valamelyik félnek "teljesen be kell hódolnia" és ezt nem egyszerű megtenni senkinek sem.

Szóval, az elfogadás sem egyszerű, ilyen bináris esetben elképzelhető, hogy addig eltart a szurkálódás, amíg

->valamivel nem bizonyítod, hogy ezen elhatározásod tényleg nagyon szilárd alapokon nyugszik.

->ki nem érsz a szülési korból.

->a konfliktus fel nem oldódik valahogy (pl testvérnek lesz gyereke/szülők "le tudják vezetni" valahol az unoka iránti vágyat (pl szomszéd kisgyerek), esteleg más megvalósítható vágy lép a helyébe) . nyilván ez utóbbi lenne az ideális vagy ahhoz legközelebbi eset.