Az olyan szülők akiknek pszichés betegségük van miért nem szedik magukat össze?

Kedves utolso!

"Szerintem az ilyen mentális betegségek, mint a depresszió csak a modern kor modern kifogása arra, hogy a gyenge embereknek ne kelljen szembenézniük a problémáikkal. Sokkal könnyebb a takaró alatt siránkozni, hogy jaj én szegény, mint felkelni, és megoldani a gondokat. "

Erre a gondolatodra reagalnek, mert kicsapta nalam a biztositekot.

Depresszios nem csak az lehet, akinek gondja van. Sot, nekik egyszeru a megoldas: akar gyogyszeres kezeles nelkul, sima pszichoterapiaval is rendbejonnek, mert van, ami kivaltotta, lehet kezelni, megoldast talalni.

Vannak viszont olyanok, akiknel nincs kivalto ok- ezt mar irtam az elozo kommentemben is.

Kapaszkodj meg: nekem kemiai depressziom volt, ami jelenleg szunetel, de barmikor elojohet. Az agyam idonkent ugy dont, hogy nem termel szerotonint. Egyszeruen leall es kesz. Ilyenkor szinte egyik naprol a masikra minden lehetseges depresszios tunetet produkalok -alvaszavar, napkozbeni folyamatos faradtsag, fogyas/hizas -volt hogy 1 honap alatt 15kg ment le es volt, hogy 20 jott fel- es ami a legrosszabb, jonnek az ongyilkos gondolatok is. Ez kulonosen akkor borzaszto, amikor epp boldog az ember -tarskapcsolat rendben, gyerek rendben, munka, anyagiak rendben: aztan hetfon arra ebred, hogy baxus meg kellene keresni az anyos szivgyogyszeret es beszedni. Evekig tartott, mire az egyik doki vegre kideritette, hogy mi a problema. Hidd el, nem volt egyszeru, hiszen a "mi a problemaja az eletben" kerdesre adott "semmi, minden tokeltes" eleg rohejes egy lathatoan betegesen vekony, karikas, kisirt szemu notol, plane ha mindezt bogve valaszolja.

Kepzeld, en hiaba probalnam osszeszedni magam, attol meg nem termelne az agyam szerotonint. Kb annyi ertelme van, mint egy cukorbetegnek azt mondani, hogy b+ szedd mar ossze magad, akkor majd termel a hasnyalmirigyed inzulint, vagy egy vaknak hogy szedd ossze magad oreg, es lass.

Hidd el, szeretnem magam osszeszedni. El se hiszed, hogy mennyire. Plane, hogy gyerekem van. Plane, hogy mint kiderult, nagy eselye van ra, hogy orokolte a problemamat, ahogy en is a felmenoimtol. A dedanyamon meg nem tudtak segiteni, o ongyilkos lett. A nagyanyam vagy 50 eve szed gyogyszert, anyam csak 20. En 10 evig szenvedtem, 5 eve diagnosztizaltak, 2 evig szedtem gyogyszert. Jelenleg nem kell szednem, ellenben 3 havonta ellenorzesre jarok. Igazan jo lenne, ha ossze tudnam szedni magam.

Az ilyen embereknek, mint te, meg a tobbi, aki hisztinek gondolja a depressziot, aki szerint csak ossze kellene szednie magat, na nektek kellene csak egy hetre atelni, hogy mit erez az, aki valoban depresszios. Utana nem mondogatnad, hogy szedje ossze magat....

"Az agyam idonkent ugy dont, hogy nem termel szerotonint. "

Na ilyen nincsen.

Nincsen olyan hogy nem termel szerotonint,legalábbis nincs semmilyen eszköze az orvostudománynak arra,hogy kiderítse kinek mennyi szerotonin termelése van.

Minden egyes mentális betegség legyen az depresszió,pánik,szorongás azért alakul ki,mert az egyén életében olyan törés volt ami ezt kihozta,vagy probléma vagy gyász vagy akármi,de maga a depresszió,nem olyan betegség mint mondjuk a cukorbetegség amit kézzel foghatóan meg lehet állapítani.

A pszichiáterek is csak a sötétben tapogatóznak ezzel kapcsolatban...Ha igaz lenne amit írsz akkor elég lenne tele tömnöd magad egy kiló banánnal ami tele van L-triptofánnal ami a szerotonin elő anyaga,és máris meg lenne oldva a probléma.

Nem erdekel, hogy mi a velemenyed, utolso. Nyilvanvaloan nem vagy kepzett pszichiater, ugyhogy mindegy, mit irsz. Semmi tores nem volt az eletemben - es mellesleg nem banant, hanem csokit javasolt gyakran ennem. :)

Csak egy aprocska kerdes: ha szerinted nem lehet meghatarozni egy ember szerotonin szintjet, akkor megis honnan tudod, hogy letezik? :)

Az alapkérdésre válaszolj:honnan tudod,hogy éppen mennyi a szerotonin szinted?

Majd ha ezt megválaszoltad akkor értekezhetünk a te általad vitatott kérdéseken,bár szerintem teljesen felesleges.Te jó kis katonaként bekapkodod a bogyókat amit az orvos találomra felír (ezt is a pszichiáterek vallották be,mint ahogy azt is,hogy gőzük nincs a szerotoninról)

L-tiptofánból pedig jóval több van a banánban mint a csokiban (gondolom a csokin nem a bocit érted egyébként)de legyen szentírás neked az amit a pszichiátered mond,kár hogy gyógyult esetekről nem nagyon tudnak beszámolni.Az antidepresszánsok egyik fő mellékhatása az öngyilkossági gondolatok,szerintem ez már önmagában is elég,hogy fent tartásokkal fogadjam a többit.A legtöbb ember azért nem képes kigyógyulni mert első körben gyógyszerfüggővé teszik és ebből már nagyon nehéz kitörni...

De szerintem hagyjuk,nem gondolom hogy van annyi értelmi intelligenciád,hogy egyáltalán elgondolkodj ezen...

21-es: Nekem válaszoltál. Sajnálom, akkor is így gondolom. Nem állítottam, hogy mindenkire igaz, még azt sem, hogy nem lehet felépülni belőle: épp ez az. Fel lehet. Gyógyszerrel, terápiával, teával, oxigénmolekula számolással, senkit nem érdekel, de a legtöbb gyógyítható, vagy legalább szinten tartható. Az, ha valaki nem is akar meggyógyulni, vagy tagadja, hogy beteg, na azokról az a véleményem, amit írtam.

Sajnálom, hogy beteg vagy. Örülök, hogy rendben tudod tartani magadat, de legalább tisztában vagy a betegségeddel. Ezt kellene mindenkinek.

Ez itt hosszú lesz, de igyekszem releváns maradni. Csak az olvassa el, akit érdekel :)

Bipoláris betegségben szenvedek (magyarul mániás depressziós vagyok).

El is kezdtem írni életem történetét, hogy megérthesd hogy milyen érzés, de végül kitöröltem. Leírva más. Panaszkodásnak tűnik, holott utálok panaszkodni. Az emberek nem is látják rajtam hogy baj van, legtöbbször max. annyit, hogy hetekre, hónapokra eltűnök.

Ilyenkor nem bírok kilépni a lakásból. Nem mintha nem szeretnék. Imádom a természetet,de akkor egyszerűen nem megy. Ha erőltetem, rosszul leszek.

Talán a lelki okait nem tudom megmagyarázni, de élő példája vagyok annak, mire képes a psziché. Sajnos képes vagyok fizikailag is alkalmazkodni az állapotomhoz.

Régen volt egy idegösszeroppanásom, családi okok miatt. 40 fokos lázzal társult - egy hétig tartott, mozdulni sem bírtam, fájt mindenem. Makk egészséges voltam, az orvosom is csak nézett csodálkozva. Ezt ekcéma követte, és allergiák. Nem akármilyen... tetőtől talpig gyulladt, hámló foltok borítottak, a szemem körül is, az arcomon, ajkaimon, karomtól kezdve a lábujjamig, mindenhol.

Erre sem tudtak magyarázatot adni; bármit használtam, 100%-os bio termékeket, azoktól is, sőt, még az ekcémakrémtől is kiütést kaptam! Lassacskán mozdulni sem bírtam, csak feküdtem az ágyban, és a halálomat kívántam. Nem azért, mert ne csináltam volna szívesebben mást, 19 évesen... hanem mert fájt, ha fel akartam kelni, fizikailag.

Testileg, lelkileg olyan voltam, mint egy 90 éves nénike.

Hosszú sztori, de végül rendeződtek a dolgaim. Már-már főnixként kaptam szárnyra. Az ekcémám eltűnt, legfeljebb ha stresszelek, csak a kezemen jön ki néha. Az allergiáimnak nyoma sincsen. Újra ezüst ékszerekkel járok, holott akkor 5 perc viselés után duplájára dagadt a fülcimpám.

Tisztán látom magamon a pszichés "gyilkosság" nyomait, sajnos most is sokszor megesik, hogy egy vita után éjszaka rosszullétre ébredek, heveny hasfájásra, ami semmilyen gyógyszerrel nem múlik el.

Persze, hála a betegségemnek, viselkedésemben is akadnak kivetnivalók, de ez annyira nem tartozik már ide :)

Na, itt be is fejezném a nyafogást, és a lényegre térek. Láthatod, mire képes a depresszió. Megmutatta, amit éreztem: annyira féltem mindentől és mindenkitől, hogy a szervezetem automatikusan védekezni kezdett ellenük.

Amint jobban lettem lelkileg, nagyjából elmúltak a testi tüneteim is.

Aki ilyen problémákkal küzd, általában némán teszi. Neked panaszkodásnak tűnik... mert nem tudja elmondani, mit érez. Próbál segítségért kiáltani, de kimondva nem az lesz, amit üzenni szeretne vele. Pedig ha fáj, tud fájni. Annyira fájni, hogy már tényleg mindened fáj. És akkor tényleg meg akarsz halni.

Te - hál' Istennek - ilyen szempontból egészséges vagy, nem tudod megérteni hogy mi zajlik le ilyenkor az emberben. Én sem tudom elmagyarázni igazán.

Azt szoktam mondani, hogy egyszerűen a saját ellenségem vagyok. Mindenért meg kell küzdenem magammal: hogy reggel felkeljek, hogy egyek valamit, hogy tegyek valamit. Ha valahová muszáj elmennem, az egy rémálom... ha nem kezdek el órákkal előtte készülődni, tudat alatt addig húzom, míg el nem kések.

A férjem szerencsére ismeri a problémámat, türelmes ember (hálát adok érte). Én nem tudnék magammal élni, pedig nem panaszkodom, hanem magamba fojtom. Aki nem ismer, max annyit lát hogy szalad a lakás, én meg megint az ágyban fekszem loncsosan, megint nem fizettem be a csekkeketm, üres a hűtő, és nem ettem egész nap semmit. Inkább éhenhalok, mintsem kimenjek a sarki boltba. Egyre ritkább végre, de megesik. És nekem a legrosszabb. Szégyellem magam.

Lényeg a lényeg, próbálj meg empatikus lenni egy kicsit. Sajnos ezt tinikoromban én is eljátszottam anyukámmal, aki ugyanezzel küzd, és csak most tudtam átérezni a dolgot. És szívemből sajnálom.

Nyilván a te anyukádból is kiváltotta ezt valami. Ha pedig "vele jár", egy jó pszichológus segíthet Csak legyetek ott mellette... egyedül én sem merek orvoshoz menni. PEdig öt éves koromban már egyedül jártam a fogorvoshoz, tehát gyáva elvileg nem vagyok :)

"Az alapkérdésre válaszolj:honnan tudod,hogy éppen mennyi a szerotonin szinted? "

3 havonta járok vervetelre, onnan.

"Majd ha ezt megválaszoltad akkor értekezhetünk a te általad vitatott kérdéseken,bár szerintem teljesen felesleges."

Igy van, totál felesleges, hiszen nem vagyunk azonos értelmi színvonalon.

"Te jó kis katonaként bekapkodod a bogyókat amit az orvos találomra felír (ezt is a pszichiáterek vallották be,mint ahogy azt is,hogy gőzük nincs a szerotoninról) "

Tobb szert is kipróbáltuk, mire megtaláltuk, ami bevallt.

"L-tiptofánból pedig jóval több van a banánban mint a csokiban (gondolom a csokin nem a bocit érted egyébként)de legyen szentírás neked az amit a pszichiátered mond,kár hogy gyógyult esetekről nem nagyon tudnak beszámolni"

Bizony, szentírás. A csoki pedig nem Boci -itt nem lehet kapni, halistennek kulfoldon elek.

".Az antidepresszánsok egyik fő mellékhatása az öngyilkossági gondolatok,szerintem ez már önmagában is elég,hogy fent tartásokkal fogadjam a többit."

Antidepresszáns nelkul voltak öngyilkossági gondolataim, mellette nem, amikor szedtem. De nagyon figyelj: nem antidepresszánst szedek.

"A legtöbb ember azért nem képes kigyógyulni mert első körben gyógyszerfüggővé teszik és ebből már nagyon nehéz kitörni... "

Van olyan, igen. Van, aki meg nem lesz az. Van, aki értelem es orvost fog ki, aki pl szüneteket tart a gyogyszerezesben.m

"De szerintem hagyjuk,nem gondolom hogy van annyi értelmi intelligenciád,hogy egyáltalán elgondolkodj ezen"

Az intelligencia alapvetően az értelmi képességeket jelöli, kiemelni tehat hogy értelmi intelligencia nem sok eszre vall. Egyvalami en viszont igazad van. Hagyjuk. Legyőztél. Ha nem tudnád, hogy mire célzok, idéznem neked Woody Allent: soha ne vitatkozz idiotakkal. Lehúznak az o szintjükre es legyőznek a rutinjukkal. Legyoztel.