Szülők, ti visszatartjátok a gyerekeiteket attól, hogy külföldre menjenek?

Olyan egyetemet végeztem, aminél már a 2. évben tudtam, hogy utálom, amit tanulok és soha nem akarok ebben dolgozni, de családi nyomásra elvégeztem, azt mondták, "majd csak jó lesz valamikor". Most, hogy végeztem, nem akarok a szakmámban dolgozni, nem is értek hozzá rendesen, így mivel az osztrák határ mellett élünk, ki akarok menni oda dolgozni (sajnos csak fizikai munkára tudnék). Mivel nem rendelkezem túl jó fizikummal, a párom pedig elég jól keres kint, csak 20 órában akarok ott dolgozni (amivel kb. 160-170 ezer Ft lenne a jövedelmem havonta), a szabadidőmben pedig másik szakmát szeretnék tanulni, amiben már volt lehetőségem kipróbálni magam és sokkal inkább tetszik. Anyám mégis be akar erőszakolni közszférába az ismerősein keresztül (a megkérdezésem nélkül intézkedik), és akárhányszor mondom neki a külföldi munkát, mindig azzal jön, hogy nem azért tanultam, hogy aljamunkát végezzek és hogy így sohasem fogom vinni semmire, meg hogy az osztrákok csak c*gány senkinek néznek engem (emiatt egyébként már szorongok is ott kint, ha beszélnem kell egy osztrákkal). Nem érti meg, mikor azt mondom neki, hogy igaz, nem ezért tanultam, de nem is azért, hogy 80 ezer Ft-tal kiszúrják a szemem (mert kiszámolták, kb. ennyit kapnék), cserébe ingyen túlórák, felelősség és közel annyi stressz, mint a fizikai munkánál. Egyszerűen nem ért meg engem, már minden nap kiabál velem. Olyanokat mond, hogy ilyen aljamunkásként hogy akarok majd gyereket vállalni (miért, 80ezer Ft-os fizetés mellé hogyan?!) meg hogy úgyis hazajövök, majd megtudom (hozzátenném, dolgoztam már kint, és bár a munka stresszes, nehéz, de a fizetés nagyon jó itthoni vizsonylatban, mi pedig még itthon maradunk).

Párom szülei hasonlóak, mikor egyszer kijelentettem, hogy nem akarom, hogy a gyerekeim is ugyanezt végszenvedjék, amit mi a párommal (hogy külföldieknél kell aljamunkát vállalnunk a pénz miatt, diplomával), és inkább külföldön szeretnénk gyereket vállalni, a párom anyja gúnyosan kinevetett.

Pedig mi a párommal mindenképpen külföldön tervezünk élni (nem feltétlen Ausztriában, inkább messzebb), de erről már beszélni sem merünk.

Más mindenki azt mondja nekünk, hogy menjünk csak, ott van legalább jövőnk, ha ott jobb életszínvonalon élhetünk, miért ne...stb. Ráadásul még csak nem is jó a szüleinkkel a kapcsolatunk, tényleg nem értem. Más szülő is ilyen?