Annyira félek. Mit tegyek?
Sziasztok!
Holnap megyek kollégiumba, de egész nap csak sírok. Leginkább anya miatt választottam a sulit és ugye muszáj a kollégium is, mert 2-2,5 óra a suli vonattal. De nagyon félek, nem akarom itthon hagyni. Már azon is gondolkodtam, hogy el se megyek a suliba, inkább visszamondatom és vállalok munkát. Annyira félek ettől az egésztől. Sose voltam még így külön tőlük. Ma is teljesen bunkó voltam vele, mert nem akartam, hogy lássa, hogy csak sírok. :'(
Visszamondjam?
18/L
Első héten arra nem lesz időd, hogy leülj ebédelni, nem hogy arra, hogy a honvágyaddal törődj. Utána pedig belerázódsz.
Hétvégente pedig hazatudsz menni.
19/l
Ha kimaradsz emiatt az már nagy szégyen lesz!!!! Mit mondasz az ismerőseidnek, barátaidnak tanáraidnak?
Azt, hogy hazajöttem mert folyton sírtam, hiányzott anyukám?
Másoknak is hiányozni fognak a szüleik, csak Ők erősebbek. Majd te s megedződsz. Ezt fogd fel mint tanulást, lehetőséget, hogy egészséges felnőtté vállhas. Egy hét múlva teljesen másként látod ajd az egész életedet!
Csak az első 2-3 hét lesz nagyon szokatlan, utána belerázódsz, és felveszed a ritmust.
Teljesen természetes, ahogyan most érzel, emiatt ne aggódj.
Hová vettek fel?
Kicsit nőjf el.. 18 vagy nem 14
:):):)
Ha ilyen hangulattal mész oda nem fogod jólérezni magad.
Pedig nagyon jó, nagyon jő barátságokat leet kötni, kapcsolatokat kialakítani.ma kollégistáknak könnyebb a suli, hiszen mindig vana. Szomszéd szobában valaki, aki ha nem pontos a jegyzeted , vagy valamit nem értesz, akkor segít.
Plusz a bulizást is könnyebb összeegyeztetni, hosz nem kell kb sehova menni, helyben vagy, "nem vesz el annyi időt"
Anyukád is felnőtt ember, nem veszik el nélküled.
Ahogy az ember nő el, hozzátartozik, hogy egy kicsit leszakadotthonról.
Én 13,5 évesen kerülem koliba, az már azért korán volt, hamar önállő lettem... De az egyetemi egsz más..
Nagyon jó...
Legyél nyitott, és ne zárkőzz el, ne fordulj befele, hogy ez neked nem jó.
Első fogd fel egy tanulós tábornak, nekem 13 évesen így ment...persze először nagyon hiányoztak a szüleim, de leginkább a tesóm, ugyanakkor kevés isőm volt sopánkodni. Anyuéknak nehezebb volt, mert a megszoktt életeitmusukból én hiányoztam...
18 évesen azét rövidebb időket már jó külön tölteni tőlük..b én könnyen beszélek, 22 voltam amikor önállő háztartásba költöztem a koliból, a barátommal, aki már a férjem.
Tudom, hogy rémisztő, de tényleg hozzátartozik az élethez, hogy lassan külön, saját életed legyen.
Sok sikert mára! :)
Amúgy melyii suli, melyik szak?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!