"Egy család vagyunk" - amíg neki kell valami?

Főiskolás lány vagyok, aki igaz, nem dolgozik suli mellett, de ösztöndíjból + szoctámból + Bursából fenntartja magát, igaz, nem egy híres színvonalon (évek óta nem vettem magamnak ruhát, könyvet stb., de nem panaszkodni akarok, csak vázolni a helyzetet). Apám most kitalálta, hogy mivel "a családnak köszönhetem a szociális helyzetemet", a szoctámot kötelességem leadni neki. (Kollégiumban lakom, nem otthon, hétvégente megyek haza.) Ugyanakkor az idős nagymamám a nyugdíja mellé kap valamiféle egészségügyi támogatást (nem tudom, pontosan mit, havi tízezer forint körül van), és minden hónapban apámnak adja. (Külön él, nem tartják el apámék, semmit nem segítenek neki, max ilyeneket, hogy levinni a szemetet.) Apám ezekre mindig azt mondja, hogy egy család vagyunk, és a család összetart. Persze, amikor anyámat csalta, az nem számított.

Ha elmennék diákmunkára (volt rá példa), a felét annak is lenyúlná. Mit lehet kezdeni vele?