"Egy család vagyunk" - amíg neki kell valami?

"Anyum széttárja a karját, hogy "Mit csináljak vele?""

Akkor a megcsalásra is csak ennyit reagált? Mert ezek szerint anyukád asszisztál apukád gusztustalan viselkedéséhez.

Anyukád válaszreakciója alapján ne haragudj kérdező, de ugyanolyan ostoba, mint apád. Asszisztál a viselkedéséhez. Normális feleség nem hogy a megcsalást, de a gyereke legombolását sem nézi tétlenül.

Ismerőséknél hasonló volt. Apuci kérte volna ott is a szoctámot, mire a gyerek (dolgozott is suli mellett) megkérdezte, hogy akkor miből fog enni. Azt mondta az apa, hogy oldja meg. Erre a gyerek a fejéhez vágta, hogy ő meg oldja meg a pénzügyi gondjait egyedül, és nem jön haza többet.

Így igaz. Apádnak köszönheted, hogy támogatásokra szorulsz, gondolom ezt ő valami hatalmas szülői érdemnek fogja fel, pedig ezt inkább szégyellni kéne. Az ilyen nem szülő, és ha a saját apám lenne is leköpném, hogy nem elég, hogy miatta rossz anyagi helyzetben vagy, alig jössz ki, nem elég neki, hogy nem kell téged egy fillérrel sem támogatni, de még azt akarja, hogy tejelj neki. Undorító, és szánalmas. Ezt így meg is mondtam volna neki. Az meg gyomorforgató, hogy nagyanyádról is húzza le a bőrt, amikor nem is segít neki.

De tényleg, mire kell neki ez a pénz? Anyudat meg nem véleményezném, mert ugyanolyan hibás ebben, hogy hagyja. Állj a sarkadra, ne menj haza, és ne érdekeljen, hogy hogyan ordibál, vagy lelki terrorozik.

Nem, ti nem vagytok család, csak olyan emberek laza összeverődött közössége, akik vérségi kapcsolatban vannak egymással.

"a családnak köszönhetem a szociális helyzetemet",

Ó, igen... Konkétan azt, hogy olyan önző és görény szülőket - ill. apát - kell elviselned, mint ő. Erre gondolt? Mert mást nemigen köszönhetsz neki.

Eszedbe SE jusson adni nekik bármiféle pénzt, ami téged illet (és ezt meg is kell nekik jó keményen mondani. Ha kezet emel rád, azonnal feljelenteni a rendőrségen (a testi sértés bűncselekmény!). Ezzel akarják a szabadságot, a felnővekvésedet és a leválásodat megakadályozni.

És is koleszos voltam egyetem alatt. Emberenek nemigen nevezhető aljas,s önző férgek voltak a szüleim. Mindkettő. Amikor elkezdtek durvulni, elkezdtem a hazautazásokat ritkítani: ötödévre eljutottam addig, hogy három havonta egyszer utaztam "haza", majd pedig félévente. Most már több, mint 8 éve nem láttam őket, és nem is hiányoznak. Talán terrorizáljanak mást, ne engem.

Menj csak el diákmunkára, és nyiss magadnak külön számlát, amihez csak te férhetsz hozzá. Arra tedd a saját pénzedet, és a szoc. támot is, mindent. Nem vagytok ti egy család, csak akkor, amikor belőled kell megélni, ill. téged kell a családhoz kötni manipulációval, erőszakkal.

Sajnállak. A helyedben én elmennék egy ifjúsági pszichiáterhez, és kicsit megtámogattatnám a lelkemet apám érzelmi zsarolásai és egyéb húzásai ellen. Jól jön az még később is, hidd el.

19-es voltam: most olvastam, hogy apád agressziója mellett anyád a támogató - azaz ő is agresszor.

Nagyon igyekezz minél előbb kilépni ebből a "szerető" családból, ha jót akarsz magadnak.