Engem nem szeretnek a szüleim?
Nagyon szépen megkérlek titeket, hogy ne vegyétek nyavalygásnak az írásom és ha tudtok, válaszoljatok.
A szüleim általánosságban véve teljesen "normálisnak" tekinthetőek. Dolgoznak és megadják nekünk azt, ami kell. Igen ám, de úgy érzem lelkileg egyáltalán nem figyelnek rám. Sőt, néha porig aláznak a saját tudtukon kívül, amiről persze én nem szólok nekik.
3-an vagyunk testvérek. Van egy bátyám és egy húgom, én vagyok a "középső gyerek". Nos igen, tipikus középső... A bátyámat imádják, mert hát ugye ő az első gyerek, meg milyen vagány stílusa van. A húgomat pedig azért emelik ki, mert az elejétől kezdve lányt szerettek volna.
Nem egyszer megkaptam már, hogy én tulajdonképpen nem is kellettem volna, hiszen másodikra már lányt akartak.
A bajok ezzel azonban még nem értek véget. Alacsony növésű vagyok (168cm), a fogaim gyermekkorom óta csálén állnak és az arcom sem az igazi. Ez pedig szemmel láthatóan nagyon zavarja az apámat. Tulajdonképpen látom az utálatot a szemében. A becenevem meg "patkány". Itthon. Igen, így hívnak itthon a saját szüleim...
Én valahogy sosem leszek nekik elég jó. Ha beszélek inkább maradjak csendben mert én egy totál ostoba ember vagyok.
Ebben a félévben a sulit is magántanulóként végeztem el, mert depressziós lettem (amit ráfogtam a sulira, hogy nem érzem ott jól magam, holott minden az otthoni körülmények miatt van). De valahogy nem is csodálkozok ezen. Így viszont most már zakkant is vagyok a szemükben. Csodás.
Barátaim sincsenek, otthon ülő típus vagyok, viszont nagyon jól feltalálom magam. Ezen a nyáron például teljesen megszépítettem az udvart, még egy mesterséges tavat is csináltam saját pénzből. Az eredmény? Minek kellett ezt? Hülyeség. Kösz, csak egy nyárnyi erőfeszítésem van benne végül is... A hülye jelző sem illik rám, hiszen képes vagyok oldalakat bemagolni pár perc alatt, szóról szóra.
Érzem magamban a lehetőséget, tudom hogy sokra vihetném még az életben, de az önbizalmamat teljesen elfojtják. Az egy dolog, hogy a suliban és mindenhol máshol megaláznak azért mert alacsony vagyok és görbék a fogaim, de legalább otthon támogatnának. Hát nem. Még meg is aláznak.
Elköltözni nem tudok, nem is engednék, és valamilyen szinten nem is akarok még elköltözni innen. Én csak szeretném békésen élni az életemet, dolgozni akarok magamon, viszont ha minden nap lelki nyomorba taszítanak elég nehéz hinnem magamban.
Mit csináljak? :(
18/F
Szerintem amikor jónak tartod hívd egy kicsit anyudat és apudat, hogy üljenek le melléd nézz a szemükbe, mondd el nekik az eddig leírtakat és utána kérdezd meg hogy szeretnek-e egyáltalán. Aztán lehet hogy akkor magukba néznek egy kicsit és eszükbe jut hogy hogyis bántak veled...
Ez csak egy jó tanács volt! :)
válasza: válasza:Szia!
Én a helyedben mindenképp elköltöznék.. ha ilyen jó eszed van akkor mindenképp menj egyetemre. Ha vége a középsulinak utána már otthonról is letudsz lépni.. én ilyen körülmények közt akkor sem maradnék ha diákhitelből kell eltartani magam... Ilyen környezetben mindig csak le fognak húzni, nem hiszem hogy lehet velük beszélni, ha már maguktól sem látják be ezeket..
19/L
válasza: válasza: válasza:Összeszorult a szivem ahogy ezt olvastam!!
Engem mindig elnyomtak. Az egész család, én is középső vagyok, csak mi heten vagyunk, szóval még anyagilag se nagyon kaptam meg mindent amire szükségem lett volna, pl tápláló kaják, mert mindig mindenből a legolcsóbbat vették és abból is csak kevés jutott. Szar gyerekkorom volt, a plüssállataimnak még emlékszem 10-12 éves koromig sírtam mert azt hittem élnek, mint az Elhagyott játékokban.
De te több vagy nálam, mert te legalább tudsz tanulni és nem is vagy lusta. Én 21 éves koromig semmire sem voltam hajlandó, még tanulni se.
Ami nekem segített: megtaláltam a párom. Összefoltozott, meggyógyított, talpra állított. Vele el tudtam költözni otthonról, van már rendes munkám, és most azon gondolkozok, hogy mit tanuljak. Bár sokat veszekszünk, mert még nem múlt el teljesen ez a depressziós negatív hozzáállásom, már hiszek benne, hogy lehet boldog életem. 22 éves lány vagyok.
válasza: válasza:6-os vagyok, még annyit hozzátennék hogy a páromnak is ugyanilyen problémái voltak a családjával, és ő pl egész életében csúnyának hitte magát. Mikor ezt elmondta nekem, el sem akartam hinni, hiszen nekem ő álompasi. Helyes, izmos, szexi, pedig ő is alacsony.
Csak azt akarom mondani, attól hogy vakakinek nem tetszel, másnak még lehet hogy pont te vagy a fixa idea! Persze nem láttalak, lehet hogy tényleg csúnya vagy, de így látatlanba ahogy olvastalak, szerintem nem lehetsz az. Fogszabályzóról meg már hallott a világ.
Természetesen nem vagyok egy bányarém. Sok lány megfordult már utánam, de ez inkább csak az izmosságomnak köszönhető, semmi másnak. A fogaim sem állnak annyira vészesen ferdén, csak hát azért látszik bőven és nem telik fogszabályozóra... A tóba és egyéb más dolgokba beleinvesztál 4-5 ezer forint pedig semmiség annak az árához képest.
Megpróbálok arra a válaszolóra hallgatni, aki azt mondta legyek otthon kevesebbet, hátha... Egyébként pedig mindenki másnak is köszönöm, nem hittem volna, hogy bárki is válaszol... :')
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!