Egy lány miért nem mond el ilyet az anyjának? Teljes sokkban vagyok még mindig
24 éves lány és 20 éves fiú anyja vagyok. A lányom mindig lázadt, nem voltunk egy hullámhosszon, sokszor veszekedtünk, a páromat sem fogadta el, nem kellett neki a segítségem. Tavaly befejezte a főiskolát és az első fizetéséből elköltözött albérletbe, ami nagyon rosszul esett. Kocsival 5 percnyire költözött, szakított a fiújával akivel 5 éve járt és összeköltözött egy barátnőjével. Én a költözéskor voltam a lakásban és utána 1 alkalommal. Éreztem hogy nem szívesen fogad, ami szintén fájt. Adott egy kulcsot a lakáshoz, de sosem mentem csak úgy be. Szombatonként a családdal ebédelt, tehát nem mondhatom hogy teljesen elszakadt tőlünk.
A héten korfun van, a lakótársával nyaral. (ide is úgy ment, hogy heló holnap elmegyek szia) még a viráglocsolásért sem engem kért meg.
A fiam hétfőn nyelvvizsgázik és kellett neki szótár, és felhívtam a lányomat bemehetek-e hozzá. Éreztem telefonon keresztül, hogy húzza a száját, ami totálisan felidegesített.
Bementem a lakásba, és valami furcsa érzés töltött el. Álltam a szoba közepén és 5-6 másodpercig csak néztem hogy mi annyira fura ott. Elkapott egy érzés, hogy muszáj belenéznem a hálószekrénybe. Nem tudom megmagyarázni, hogy hogy tört rám, egyszerűen azt súgta a megérzés, hogy bele kell néznem.
Kihúztam a fiókot és 3 képkeret került elő, amin a lányok nem úgy viselkednek, mint akik csak barátnők… csókolózós,ölelkezős képek konkrétan.
(utólag rájöttem hogy azért volt ez a késztetést, mert az ágyak nem a szoba különböző részein voltak, csak kb 40 centire voltak egymástól elhúzva, a két ágy között nem volt semmi, és az egyik éjjeliszekrény teljesen üres volt)
Azonnal kimentem a szobából, nem tudtam bennmaradni. A vérnyomásom felugrott, egyszerre elöntött a harag, a kudarc és a bűntudat. Szó szerint rosszul lettem, felzaklatott, csak levegő után kapkodtam, még sírni sem tudtam a sokktól.
Holnap jön haza a lány, mit tegyek? Miért nem mondta el, hogy lánnyal van? Az anyja vagyok! Szóljak? Ne szóljak? Mit csináljak?
válasza:Na még egy idióta szülő, aki szerint alapjáraton jár neki a tisztelet és az engedelmesség, mert kipotyogtatta a gyereket.
Okkal menekült el tőled a lányod, csak annyira korlátolt hülye vagy, hogy nem látod be.
válasza:Először is:
És akkor mi van, ha leszbikus? Örülj neki, hogy nem egy kannal él, aki megveri és kihasználja!
Másodszor:
Egy módon javíthatod meg ezt a kapcsolatot: Ha kommunikálod felé a TELJES ELFOGADÁST.
Azt kell a tudtára adnod, hogy semmi bajod azzal, ha ő (esetleg) leszbikus, ezzel együtt szereted és szeretni fogod.
Mondd meg neki, hogy legközelebb hozza el a barátnőjét is a szombati ebédre, és fordulj olyan szeretettel a másik lányhoz, mintha a saját gyereked lenne. Vagy mintha a fiad hozta volna haza a feleségét, akit te mostantól a család tagjának tekintesz.
Akkor ez a leszbikusság nem fog közzétek állni, és jobb lesz a kapcsolatod a lányoddal, mint valaha.
Nekem tudod, mit mondott a párom anyja, mikor bemutattak neki? Ezt: "Jaj de örülök, most már két lányom van!"
Persze ehhez nem ártana, ha ez nem hazugság lenne, és tényleg nem hisztériáznál azon, hogy leszbikus.
(A haragot, a kudarcot meg a bűntudatot meg inkább magaddal kapcsolatban érezd, hogy itt vagy negyven fölötti fejjel, és így vagy képes viszonyulni a saját lányodhoz...)
Negatív érzések helyett ÖRÜLJ NEKI, hogy rájöttél erre a dologra, mert itt a nagy alkalom, hogy helyrehozd a kapcsolatodat a lányoddal!
Most egy nagy lehetőséget kaptál az élettől - ha most ehhez pozitívan, teljes elfogadással állsz hozzá, akkor megjavíthatod a viszonyotokat.
Itt a lehetőség, EL NE ВАSZD!!!
válasza:Kedves kérdező!
23 éves, leszbikus lány vagyok. Sosem volt az anyukámmal jó kapcsolatom, mert folyton cirkuszt csinált mindenből. Komplikált lenne leírnom, de a lényeg, hogy tavaly mondtam el, hogy leszbikus vagyok, patália lett, azóta sem fogadják el. Ez pedig fájdalmas. Fájdalmas, hogy nem kapom meg a feltétel nélküli szeretetet. Jól teljesítek az egyetemen és a munkahelyemen is, mégsem vagyok elég jó, mert a nőkhöz vonzódom. Ilyen helyzetben nagyon nehéz a szülővel normális kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Én is alig várom, hogy elköltözzek. Külföldre, ha lehet, akkor akár a tengeren túlra, csak hogy végre ne kelljen magyarázkodnom semmiért, stb. Az én édesanyám nem rossz ember, csak más világban nőtt fel, viszont ez nem kifogás semmire, ha valaki akar, akkor fejlődhet mindig. Csak ő nem akar, épp azért se.
Kedves Mindenki!
Van közöttetek, aki már anya? (A kérdezőt leszámítva.)
Én nem vagyok az, de tudom, hogy az anyák nagyon kíváncsi természetűek tudnak lenni, ha a gyerekeikről van szó. Nem is csoda, mégis csak ők nevelték fel, szeretnék tudni, él-e vagy hal-e a gyerek...
Kedves Kérdező! Természetesen hiba volt kutakodni, nem is ajánlom ennek bevallását. Ettől függetlenül meg lehet érteni, de nem most, és nem a lányod az, aki meg fogja érteni.
Valószínűleg azért nem mondta el neked szexuális irányultságát, mert nem érezte, hogy támogatnád, hogy fordulhatna hozzád ilyesmivel. Ezen kívül az is lehet, hogy zárkózott vagy félénk (ezt csak te tudhatod), és ha így lenne, az tompítaná a tény élét, hogy hallgatott erről. Nyilvánvaló, hogy kettőn áll a vásár, és ha nem merte elmondani, abban te is hibás vagy, de ez szerintem NEM A KÉRDÉSBEN tanúsított hozzáállásból következik, hiszen az első reakció mindig a legerősebb.
Szerintem megpróbálhatsz puhatolózni a lánynál, de csak akkor, ha bánod, hogy nem álltok egymáshoz közelebb, és semmilyen körülmények között ne rohand le őt ezzel a kérdéssel váratlanul. Várj egy kicsit. Csak akkor mondj bármit is a leszbikussággal kapcsolatban, ha támogatod ebben a lányod, ha elfogadod őt! Egyébként, szerintem, egy szót se szólj.
válasza: válasza:Utolsó!
Semmi köze a liberalizmushoz a válaszadók többségének! Egyszerűen arról van szó, hogy nem kutatok a gyerekem holmijai között, mert ha ezt teszem, az régen rossz, valamit nagyon elbaszarintottam a nevelésében. Nem véletlen, hogy a lánya nem mond el ilyeneket neki. Vajon miért? Én is lázadtam kamaszként, mégsem volt szükség arra, hogy a szüleim a cuccaim között matassanak, mert mindent meg tudtam beszélni velük annak ellenére, hogy késői gyerek vagyok, apukám 40, anyukám 35 éves volt, amikor születtem.
Attól még nem lesz senki a rossz értelemben vett "liberális", mert tiszteletben tartja a gyereke magánszféráját és elfogadja azt, ha esetleg valóban a saját neméhez vonzódik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!