Miért baj az, ha mindennap megyek a temetőbe?

Unatkozol?

Akinek nem huny el senkije, az szerinted unatkozik?

A sír nem lesz elhanyagolt, ha csak hetente mézs ki akkor sem, az otthoni virágot se locsolod naponta.

Az élőkkel kel foglalkozni,

Nem csak a temetőben lehet rájuk gondolni..

É évente egyszer megyek temetőbe, a halott szeretteim mégis sokkal sokkal gyakrabban gondolok rájuk, van akire hetente, van akire napi szinten, van akire csak nehány naponta..

Egyedül fogsz maradni így..

Megrekedtél a gyász folyamatában, keres szakembert..

( hogy van időd erre minden nap?? Nekem sokszor az élőkre nincs időm, nehogy a temetőkee)

Nos, kaptál hideget, meleget.

Az én véleményem:

nem elhúnyt szüleidhez jársz naponta, hanem a sírhalomhoz, mely alatt fizikai testük nyugszik,

Ha látnák, milyen híven ápold sírjukat biztos örülnének neki, de még jobban bánkódnának azért, hogy ezzel magyadat, életedet teszed tönkre!

24 éves felnőtt nő vagy, tudnod kell azt, hogy az élet halálos betegség, tehát minden élveszületettnek bekövetkezik ez. A Természet úgy rendelkezett, hogy a gyerekek temessék szüleiket, nem pedig fordítva. Be kell látnod, hogy az élőkért élünk, nem az elhúnytak emlékének ilyetén ápolására!

Ha szigorú akarnék lenni, azt mondanám: nem elhúnyt szüleid emlékére teszed ezt, hanem önmagadnak akarsz megnyugvást találni. Épp ellenkezőjét éred el, mert naponta szakítod fel sebeid. Mentálisan belerokkansz! Tudom, rossz neked szüleid elvesztése, de a szeretett(ek) elvesztése esetén nem erre a rosszra kell gondolni és nem a rossz emlékét ápolni!

Annak kell örülni, ami jó, még a együttlét idején megtörtént! Ezt viszont csak ott lehet, ahol a "rossz" (a halál) emléke nincs jelen!

Ne tégy magad ellen, ne tegyél olyat, ami összeroppanásodhoz, mentális megsemmisülésedhez vezet!

Szóval rossz volt a kapcsolatotok és most így vezekelsz?

Mert azok járnak naponta, akiknek van vmi a füle mögött és most azt hiszik, ha mindennap mennek akkor majd elmúlik a dolog.

Én az első hónapokban mentem szinte mindennap a temetőbe apukám halála után. Ahogy telt az idő, úgy ritkultak a látogatások. Kicsivel több mint 1 éve hagyott itt minket.

Fáj belegondolnom, hogy ritkán megyek ki, de valahol ez a természetes. Nem hozhatom vissza azzal sem, ha napi szinten látogatom. Szinte nincs nap, hogy ne gondolnék rá.

Kérdező,

Siketült azóta feldolgozni?

Eltelt újabb 6 év.