Miért ilyen szigorúak velem?
Sziasztok!
A szüleim miatt írok. Egyszerűen már nem bírom velük, már kb börtönnek érzem az otthonomat. Anyukámmal és a nevelőapámmal élek együtt. Van két fiatalabb testvérem is. Jól tanulok, nincs velem különösebben baj, semmilyen téren. Csak nem engedik, hogy olyan életet éljek, mint egy normális tini. Nem internetezhetek amennyit szeretnék, mert le van korlátozva, este is meg néha napközben is kikapcsolják. Ekkor mindig felhozzák, hogy menjek barátnőzni. A faluban nincsenek barátaim, csak bent a városban, de oda meg nem engednek fel, mert nem igen bíznak bennem, nagyon ritkán mehetek el. Nem mehetek el bulizni sem, és nem tudom, hogyan győzhetném meg őket arról, hogy bízzanak bennem, és ne este 8ra kelljen hazaérnem nyáron. Szeretném ha kicsit engedékenyebbek lennének velem bizonyos szinten. Hogyan tudnám ezt elérni? Csak értelmes válaszokat szeretnék!:) 16/L
Az utak, amiket én látok:
-elkezdesz barátkozni a faluban
-16 felett elmehetsz nyári munkára, bár asszem csak szülői engedéllyel=látják, hogy felelős vagy, és nem foglalkoznak majd annyit azzal mit teszel
-beszéld meg h barátnődnél alszol 1x, vagy ő nálatok
-belenyugszol, hogy még 2 évig tehetik ezt aztán már nem
Ezzel én is így voltam pár éve (most 20 vagyok), csak én valahogy elhitettem magammal, hogy nekem is így jó, nem is igénylem, amit megtiltanak, stb. Mostanában jövök rá, hogy ki kell állnom magamért, mert egyrészt már felnőtt vagyok, másrészt nem mondhatok le mindenről az ő nyugalmuk érdekében. És rájöttem, egyetlen jó módszer van. Ha értelmesen, okosan, normális hangnemben érvelni kezdesz. Ha mindent megbeszélsz velük, ha elmondod, ide mégy, oda mégy, ezt és ezt fogod csinálni, de nem kell félniük, mert semmi rosszat nem teszel.
És ezt sokszor a végtelenségig kell csinálni. Kitartóan. Akkor is, ha már legszívesebben ordítanál rájuk. Mert így a felnőttet fogják benned látni. A hiszti gyerektulajdonság, azzal semmit nem lehet elérni. Okos érveléssel viszont igen, és előbb-utóbb meglesz az eredménye :)
Együtt érzek veled, tudom, milyen így felnőni. Neked kell megvívni a kis harcokat, hogy megértsék, felnőttél és több szabadságot szeretnél. Szorítok :)
Túl sok mindent nem tudsz csinálni. Megvárod a 18-at és elköltözöl amint lesz munkád hogy eltartsd magad. Kb ennyi. Mert ugye amíg ők tartanak el, addig az van amit mondanak.
Engem anno a pasizástól tiltottak és a bulizástól. A buli nem is érdekelt. Jobban szerettem bekuporodni a fotelba a szobámban és olvasni:). Ez a mai napig így van, pedig már férjnél vagyok. Jobban szeretek olvasni itthon mint eljárni.
Barátom csak 19 évesen lett, és csak úgy, hogy hazudoztam hogy a barátnőimmel vagyok, vagy matek különórán, táncpróbán stb... sose derült ki. Az első 2 barátomról így aztán nem is tudott senki a családból. Azóta sem egyébként. 4 és 10 hónapos kapcsolatok voltak.
Én nem láttam más megoldást a problémára, mert hajthatatlanok voltak. Így csak a hazugság maradt. Nem javaslom mert nem szép dolog, de én egyedül így tudtam kitörni a börtönből amit anyám csinált nekem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!