Miért baj a szemükben az, hogy van karrierem és életem? Miért több a nővérem azért, mert ő a családot választotta? Mivel tudnám megértetni velük, hogy nekem így is teljes életem van?
A testvéremmel mindig is különböztünk, ő pl. 17 évesen terhes lett és nem tanult tovább, azóta több gyerekük lett.
Nekem pedig fontos volt a tanulás és az élet (bulik, szórakozás, utazás, ismerkedés, kapcsolatok).
Úgy érzem, hogy a családom teljesen elítél, mert külföldre költöztem, karrierem lett és nem az a napi célom, hogy a gyerekek időben beérjenek az iskolába/óvodába.
Folyton hallgatom, hogy vajon mikor lesz már unokájuk tőlem és hogy milyen jó lenne már, ha olyan lennék, mint a nővérem. De én egyáltalán nem akarok rá hasonlítani. Egy magát elhagyó nő lett belőle, aki szinte elvész a tömegben és látszik rajta, hogy nem éppen boldog. Az is fáj, hogy megbíztam benne (elmondtam, hogy viszonyom van azzal a férfivel, akié a cég) és ezt elmondta anyának, aki borzasztóan pletykás.
Azt hiszik, hogy nekem ez így nem jó, meg hogy mégis hogy lehetek attól boldog, ha bulizok, vagy ha egy vagyont elköltök designer holmikra. De hiába mondom, hogy nem ők élik az életemet, csak legyintenek.
Ha annyira önálló, gazdag, hiperszuper, fantasztikus vagy, aki anyagilag, érzelmileg, stb., nem dependens a szüleitől, mert már felnőtt ember, akkor mégis miért izgat ennyire a véleményük...?
Egyébként én külső szemlélőként magasról ejtem az életformád, meg a nővéredét is. Számomra egyik se jelent semmit... Talán ha okokra vagy kíváncsi, a szüleiddel kéne a változatosság kedvéért beszélgetned, nem csak dühösen legyintgetni a papolásukra.
A 2. hozzászóval teljesen egyetértek.
17 évesen korai a gyermekvállalás, talán azért boldogtalan a nővéred, mert nem élte ki magát. Nem tudom hány éves Vagy Kedves Kérdező, de egyfajta féltés is lehet szüleid részéről, hogy nyaggatnak a gyerekvállalással. Egy bizonyos kor felett már rizikós komplikációk lehetnek, és hiába van karriered, egyedül maradhatsz.
Mondjuk azt nem írtad, hogy mennyi idős vagy. Ha negyven évesen még mindig ezt csinálod, azt tényleg szóvá lehet tenni, de ha mondjuk huszonéves vagy, akkor teljesen megértelek. Nekem 24 évesen csúszott be a baba, akkor kezdtem a Phd képzést külföldi ösztöndíjjal...persze a külföld rögtön ugrott. Most másfél éves a kisfiam, imádom, szeretem, de már tűkön ülök, hogy megint legyenek lehetőségeim, legyen karrierem, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bánok pár dolgot, amitől miatta elestem.
Ennek ellenére nem hagyom el magam, mint a nővéred, odafigyelek a megjelenésemre, és az életem további alakulására.
Én is a 2.ikkal értek egyet,de a 7.ik kérdése is érdekelne,mennyi idős vagy?
Mindenesetre kiszolgáltatott családanyának lenni nálam sem volt cél,sőt...
Én azt hiszem,megtaláltam ebben a közép utat,tégy te is úgy.
Amúgy rám is a családom csupa olyan jellemzőket aggatott,illetve követnem kéne,aminek pont az ellenkezője vagyok,lettem,úgyhogy együtt érzek veled:(
"külföldre költöztem, karrierem lett ..."
" hogy viszonyom van azzal a férfivel, akié a cég)"
ja, igy konnyu karriert csinalni :) amugy erre van egy masik szo is, az is k betuvel kezdodik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!