Hogyan tudnám megértetni vele, hogy ez nem normalis?

"Sosem járok el itthonról, nem cigizek, és egyebek."

Ez nem dicsőség ez egy 15 évesnek olyan egyértelműnek kellene lenni minthogy kék az ég és zöld a fű.

Hol van apukád a történetből, ő mit szól hozzá,mit tesz?

"Családsegítőt hanyagolnám, nem lenne jó vége..."

Viszont ha így folytatódik akkor se lesz jó vége.Menj el jobban jársz.

Két lehetőséged van, tűrsz és szenvedsz, vagy pedig segítséget kérsz. Ha nem a családsegítő (első körben én se őket keresném), akkor egy tanár, egy rokon, egy jófej szomszéd, a háziorvos, rendőr... Sajnos akármilyen okos, önálló és talpraesett is lehetsz, a testi-lelki bántalmazásból még sok felnőtt sem tud egyedül kilépni, nemhogy egy kiszolgáltatott kamasz.

Kitartást kívánok neked!

Nem tudsz kollégiumba (másik városba)

menekülni?

Először is, nagyon fontos, hogy megértsd, hogy a "hiba" nem benned van. Anyukád valószínűleg mentálisan beteg vagy nagyon labilis. Ami történik, az egy nagyon súlyos testi és lelki bántalmazás. Úgy sejtem, hogy apukád nem él veletek.

Muszáj megvédeni magad, muszáj segítséget kérned. Jól ismerem belülről a családsegítő működését. Ne félj, segíteni fognak. Az anyukádat nem tudják kicserélni, viszont kötelezhetik pl. arra, hogy menjen el és kérjen orvosi segítséget a problémáihoz. Persze, megértem, hogy attól tartasz, hogy rosszabb lesz, hogy még jobban bántani fog.. De hidd el, gyerekként sokkal több jogod van, mint gondolnád. Ebben is tudnak neked segíteni. A tapasztalatom az, hogy a szülők megijednek, ha a bántalmazás kitudódik, és összekapják magukat.

Ha van az iskolában iskolapszichológus, akkor hozzá fordulj. Ha nincs, akkor egy tanához, akiben megbízol és fog tudni lépéseket tenni.

Kérj segítséget, muszáj, magadért!

ÉN az ilyeneket nem hiszem el, ne haragudj.

Olyan nincs, hogy van egy 15 éves, aki szépen pislog, jól tanul, nem jár el, otthon megcsinálja a házimunkát, és verik meg ordítanak vele.

Kamu.