Miért undorodhatok betegesen a szüléstől, a terhességtől, magától a női élettől? De gyereket azonban szeretnék.
válasza:Bár fóbiám nem volt, engem se vonzott ez. A terhességem problémamentes volt, a szülésem nem annyira. De vártam, vártam és vártam a vattacukros érzést közben, hát nem jött.
A gyereket imádom, örülök neki.
A terhességet és a szülést egy szükséges rossznak tekintettem, örömet egyik se okozott - nekem sokkal jobb, hogy már "testen kívül" van és fizikailag önálló lény. (Úgy értem, hogy már nincs rákötve az én szervezetemre.)
válasza:Teljesen megértelek, sőt, kicsit megkönnyebbülve olvasom soraid, mert azt hittem ezzel csak én vagyok így és soha senkinek nem mertem bevallani. Én is pont így vagyok, szeretnék is gyereket, meg nem is, mert amikor meglátok egy pocakos nőt, vagy bármit, ami a terhességgel kapcsolatos, kitudnék futni a világból. Irtózom ezektől a mamis témáktól, hogy ilyen váladékozás, olyan hányinger. főleg amikor "pocaklakó" kifejezést használnak ,attól fölöttébb rosszul vagyok, az Alien című film jut eszembe.
Viszont el kell meséljem neked, hogy én életem során háromszor voltam várandós, és amikor történt, egyszer sem éreztem ezt, amiről írsz. Először 20 évesen volt egy méhen kívüli terhességem. Egyáltalán nem akartam még akkor gyermeket, de úgy voltam vele, hogy ha így van, akkor hát lássunk neki, Isten hozta a kis drágát. Majd kiderült, hogy szegény rossz helyre ágyazódott. Egy nehéz és megviselő műtét után úgy éreztem túltettem magam ezen, sőt, néha azt éreztem ,hogy még jobban meggyűlöltem a gyerekvállalást. Legközelebb kb. 36 évesen sikerült egy újabb méhen kívüli terhességem, immár annak a férfinak az oldalán, akivel az életemet szándékozom letölteni és akinek már hajlandó is lennék gyereket szülni. Újra megműtöttek, újra újra kezdtem. Totális meggyőződés és rettenthetetlen szándék nélkül eljártam meddőségi klinikára. Meg is hozta gyümölcsét, mert annyira nem akartam oda járni, hogy spontán teherbe estem mindenféle segítség nélkül. Akkor, abban az időszakban nagyon boldog voltam, mert végre éreztem azt a kis Aliant-t ott bent, és hirtelen olyan csodának tűnt. Megszerettem, kitaláltam a nevét, onnantól sosem éreztem magam egyedül. Csodás volt.... Mindössze 10 hétig, mígnem úgy döntött elmegy.
válasza:Figyelj, nem vagy egyedül és ettől nem is vagy rossz ember.
Szintén hasonlóak az érzéseim. Maga a terhesség, mint folyamat egyáltalán nem vonz, sőt.
Mégis, megtaláltam a férjem és eldöntöttük, egy gyereket azért szeretnénk. Sajnos nálam is elment a baba, szintén 10. hét. Habár a gondolatnak örültem, hogy ő félig én vagyok, félig pedig a férfi, akit mindennél jobban szeretek, maga a folyamat (hányinger, böfögés, puffadás, stb.) undorral töltött el.
Lehet, megváltozik a hozzáállásod, lehet, nem. Ha gyereket akarsz, örökbe is fogadhatsz. Nem kell mindenkinek ősanyának lennie!
válasza:Szia!
Én a második gyereket várom, de minden vattacukor nélkül.
Rosszul vagyunk összerakva.
Engem pl kifejezetten zavar a magzatmozgás, 20 hetes vagyok, szóval a vége még jó messze :(
És kénytelen vagyok undorító terhesnacit húzni, ami egy extra réteg a hason, meleg.
A hasam nagy, nem látom a p.ncimat borotvalaskor, a melleim feszülnek, az egész testem valahogy amorf. Mintha dinnyét lopnek.
Jqh és vizesedek.
Idegenek akarnak fogdosni...
Az egész egy kalap kaki. Szerintem elfelejtették nekem adagolni a boldog terhesség drogot.
Mikor a lányomat vártam még rá is tett nekem egy lapáttal, hogy mindenki szerint usznom kéne a boldogságban, én meg semmi ilyet nem éreztem.
Hamar meggyőztek hogy szaranya leszek.
Aztán megszületett, fejlődött rajtam kívül és megnyugodtam.
Így úgy állok az egész terhesség dologhoz, mint a suliba járáshoz. Túlélés, vizsga, nyugi. Aztán meló.
válasza:Ha gyereket szeretnél, akkor vagy szülnöd kell, vagy pedig örökbefogadnod.
HA a sajátod, akkor tudod, hogy a te véred, a te génjeid, még hasonlít is hozzád, ez azért egészen más, mint örökbefogadni. Persze az is szép dolog, akinek nem lehet saját.
Egy pszichiáter tudna segíteni ezen a problémán, mármint az undorodáson. Valamint az, ha beszélgetnél édesanyddal, elmesélné mi mindent élt át, amikor a hasában voltál.
Egyet értek az utolsó előttivel, hülyét tudok kapni az ilyen rózsaszín vattacukros maszlagtól, hogy az csoda, meg gyönyörű, meg megható, stb... Nem, nem gyönyörű, hanem ronda és undorító, és nem kevésbé fájdalmas. Onnantól, hogy kézhez kapja az ember a gyereket, onnantól lehet max. szép. Én is csak egy problémának tekinteném, amin túl kell esnem, de minden egyes "áldott" napot pokolként élnék meg, és sík ideg lennék. Nem volnék képes más ember testéért ennyire felelősséget vállalni.
Kedves utolsó: Én tudnám ugyanúgy szeretni mindkettőt, vér szerinti esetében meg tartanék attól is, hogy örökölne a családból olyat, amit sajnos nagyon nem lenne jó. Ha a páromra hasonlítana, annak viszont nagyon örülnék. Egyébként érdekes, hogy két nővérem van, és nekik sincs gyerekük. Az elsőnek tudatosan, a második nem zárkózik el tőle, de valamiért még sincs neki, lehet, hogy hasonló problémái vannak, mint nekem, csak nem mondta el, esetleg egyéb nőgyógyászati okok is lehetnek a háttérben. A születésemről tudom, hogy az orvos piszok hanyag és nemtörődöm volt, mert valami családi összeröffenésről lett elhívva. Nagyon haragszik rá anyám a mai napig, mert voltak komplikációk és félig-meddig az orvos nélkül szült meg.
válasza:Fordulj pszichològushoz!Szerintem egy kis félelem oké de ez tulzás. 22 hetes kismama vagyok és mindennél jobban szeretem a bennem növekvő csöppséget! Szerintem gyereket várni a teremgMeg
gér minden szenvedést egy gyermek!
válasza:Gyermeket várni annyi mint átélni a teremtés csodàját! Az elso 3 honap nehéz volt de megéri. Más éveket var h gyermeke legyen!
Talán neked nem véletlen nem lehet...hisz értékelni sem tudod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!