A kisfiam szemtanúja volt a férjem és köztem egy nagyon csúnya veszekedésnek. Hogyan tehetném ezt jóvá a kis lelkében?

Sehogy. Nem biztos, hogy kell.

A válásotok lesz a sokkal nagyobb nagyobb trauma - nem a veszekedés - és az lesz a kezelhetelenebb.

Jobb lett volna ha előbb robban a bomba - akkor talán nem válnátok.

A veszekedés - ha mértékkel - kezelhető. Senk sem tökéletes - mindenki meg lehet teherbírásilag roggyanva.

És azt sem árt tanulni, arra példát látni, hogy az ilyen helyzet hogy kell kezelni. Kell tudni megbánni, megbocsájtani tiszta lapot adni, kockázatot vállalva elengedni. És múlandó a dolog.

A válás azonban olyan dolog, ha már van kisgyerek - ami helyrehozhatatlan. nem múlandó törés, hanem bizalomvesztés, talajvesztés, önértékvesztés a gyermeknek.

Csinálhattok akármit rossz. Más kérdés hogy a rosszat is lehet rontani - amit nem kéne - de jóvátenni nem lehet.

A gyermek majd felnő mert küzd benne az Élet és parancsolja. e kitörölhetelen a trauma.

8 év bizony nagy idő és ha még te is a tanulásnál tartasz, a férjed meg távol tőled és nem lehet rá számítani - ez kemény sport lehet. Ráadásul hitellel összekötve... vagyis alighanem arra a távolbalétes keresetre ugyancsak szükségetek lehet.

Ugyanakkor érzelmileg sem bírod azt a távollétet...

Csak próbálok gondolkozni - egy válással mi lesz jobb ?

Jobban számíthastz rá ?

Vagy számithatsz valakire helyette ? Pasit pótolni esetleg lehet de apát már csak nagy szerencsével.

A távkapcsolatos család nem jó.

Lehet, ha annyi az a kereset neked kellene utánamenni, hozzáköltözni.

ha te tanulsz lehet, hogy anyagilag tőle függesz - és a meglehetősen késői "továbbképzés" lehet, hogy hozzájárul a kényszerhez, hogy muszáj jól keresnie - miattad is - és nem puszta karrierépítősdi amit ő csinál, hanem családfenntartás + harc a hitelintézet követeléseivel szemben - amiben lehet hogy eléggé magára van hagyva.

Szóval én innen csak tapogatva-találgatom a helyzeteteket lényeg, hogy nem szabad agyeldurranásból felindulva rombolni - mérlegre kell tenni olyan dolgokat is amik számítanak csak az érzelmeid figyelmen kívül hagyják esetleg.

Az összeveszésetek mindenesetre jelzés számára, hogy tulajdonképp veletek értelmét veszíti a küzdése is - mérlegre kell tennie, hogy mi a fontosabb - mit ér a külföldi munka a karrier nélkületek.

Ugyanakkor megoldást kell találni a problémára is. Végig kell egyszer számolni a fix kiadásaitokat és ami azon felül van - ezzel szembeállítani a szükséges bevételeket és tartalékokat és olyan megoldást kell találni, hogy nem lehettek mínuszosak hogy elkerüljétek az addósságörvénybecsúszást. Vagyis ha munkahelyet kell váltani továbbra is egyensúlyban kell maradjon a költségvetés. Vagy el kell gondolkodni, hogy hogyan tudtok alkalmazkodni egymáshoz - mert a problémátok az közös - egyetértésben de/és megoldást kell találnotok.

Egy kézigránátként odavágott váljunk el mit old meg számotokra ? Csak sérüléseket okoz és továbbgyengít benneteket. Együttműködőbbnek kell lennetek.

Ha jól emlékszem valami olyat írtál, hogy fél év múlva vége az iskolának amit épp végzel.

lehet hogy azt még érdemes kivárnod és abban a fél évben esélyt adni annak, hogy rendezitek a dolgaitokat.

Vállalsz munkát javul a bevétel és kiválthatod vele azt, hogy ne kelljen a távolban dolgoznia és együtt lehessetek.

De vannak dolgok/feltételek amit elő kell teremteni - az Élet kemény - a férjnek könnyebb bemosni egy nagyot mint az Életnek. Az előbbi még viszonylag puha, a másik lehet csuklótörés...

Muszáj a vágyakat és a célokat fontossági sorrendbe állítani és számokkal is alátámasztani. Hiába szép a híd, ha leszakad.

Konfliktust kezelni pedig kell mert mindig lesz konfliktus amit kezelni kell - különben legyűr.

hacsak nem inkubátorban vagy aranykalickában vegetálja valaki végig az életét - ez a kihívás: szövetséget építeni és ápolni, problémákat megoldani és sebeket kezelni...

Ez menthetetlennek látszik. Ha nem szeret nincs mit tenni.

A gyermeket meg te is szereted legalább úgy ahogy ő miért mondanál le róla ?

Arról nem is beszélve, hogy mit kezdene vele, ha egyfolytában misszióba jár. Hurcibálja magával ?

Ezek olyan sarokpontok amivel nincs mit kezdeni ezek alapján nem hagy más lehetőséget mint nélküle rendezni és átstartolni az életed.

Az embert a szeretet teszi értékké, azzal ha nem szeret csak kárbaveszel mellette és általa.

Eljátszhatod, hogy a hős papa a távolban harcol - valójában valami kapitalista érdek olcsó zsoldosaként - míg te otthon állod a frontot és megünnepelgetitek amikor hazalátogat. De ez színház amiben te leszel az áldozat.

Ha szeretne - meg tudnátok oldani és érdemes is volna.

De így nem érdemes. Ezzel a kijelentésével olyan bizalomvesztést okozott amivel azt lehet mondani, hogy mindent tönkretett - hogy mondhatná ezután hitelesen, hogy szeret ?

Most mit tegyél ? Tarts szeretőt ?

Kutya egy helyzet ez - mert nem könnyű dolog új családot összehozni új családot építeni.

De nem lehetelen.

Ezekután dönts belátásod szerint - tégy úgy aminek a következményeit viselni tudod.

Kell egy terv, ami szerint cselekszel, amiben ki kell jönni az anyagiaknak is és idővel kell hogy legyen helye egy új szövetségestársnak is.

És mindezt úgy, hogy a gyermek apjával se mérgeződjön el a viszony - az akkor is az apja, ha te már nem vagy az apjának felesége. AZ ember aki nem szeret nem diktálhat neked - milyen alapon ? És miért vetnéd magad alá az akaratának ? Ezt a helyzetet nehéz kezelni - annál következetesebben kell kezelni.

Eleinte nem nagy a változás, hogy papírral vagy anélkül jártok külön utakat mindegy - csak számára egyértelműsödik a helyzet, hogy már csak egy gyereke van de ő már nem a családfő - és később valaki a helyébe lép, amellett pedig apának megmarad.

A gyermeknek akkor kezd megjelenni a különbség, ha új társad lesz. Addig úgyanúgy csak ritkán látja az apját és ugyanúgy lehet vele kedvesnek lenni ha hazajön.

Veszekedés helyett - neked - határozottnak és tárgyilagosnak kell lenned. Akkor is ha ő tombol.

veszekedni addig érdemes amíg harcolsz közös jövőért.

Ha a kész tények elé állítod amiket maga teremtett nem kell felindulás, az gyenge pont amibe beleköt.

Nagyon elrontott(atok) valamit. Ez van.

A határ az amit te szabsz... a gyerek közös ügyetek marad amiben együttműködtök, de hozzád köze nincs. Észre kell vennie amikor ehhez a határhoz ér és tudnia kell, hogy ez számára határ.

Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Mi az, hogy nem szeret?Ezt hogy gondolta? Egy idő után a szeretet érzés csökken, de azért nem kéne válnia. Most jött rá? Milyen misszió? Önző ember. Neki a család a háttér, de neki is háttérnek kéne lennie a család felé. Erre nem gondolt?

Akkor minek csinált gyereket? Jópofa srác... Ezek szerint, a család nem akkora érték neki, mint a misszió.

Asszem, házasságkor szokták mondani, hogy jóban-rosszban.

Ha van egy kis rossz, mindjárt lelép.Ennyit ér az adott szava. Nem akarok okoskodni, de nem szép tőle.