A kisfiam szemtanúja volt a férjem és köztem egy nagyon csúnya veszekedésnek. Hogyan tehetném ezt jóvá a kis lelkében?

Kérdező: úgy, hogy leülsz vele és megbeszéled ezt az egészet. Elmondod, hogy ti az apjával már nem vagytok jóban, nem szeretitek egymást, de ez nem jelenti azt, hogy őt sem szeretitek. Az apjának is le kell ülnie vele, akár külön.

A válással várni kellett volna, amíg a srác kb. 7-8 éves lesz.

15-ös: te egy ostoba fajankó vagy, és még reklámozod is. Fogalmad sincs arról, hogy mit tud okozni egy 5 éves, Ödipusz korszak kellős közepén levő kisgyerekben a szülei veszekedése! Olyan fokú traumát is akár, hogy pszichiáter legyen a talpán, aki kicsellózza később belőle.

Csak szemtanúja, vagy fültanúja is volt az eseménynek a gyermek? Érdemes lenne a gyermek szemszögéből nézni a kialakult helyzetet. A gyermek számára mindkét szülő személye fontos és szükséges. A keletkezett „vita” és következménye mindkét szülő személyét egyformán érinti, függetlenül attól, hogy ki milyen „szerepet” vállalt a „vitában”. A gyermekben keletkezett „lelki vihar” esetleges rendezéséhez elengedhetetlen a szülők – és későbbi magatartásuk – hitelessége. Azonban ehhez előbb, a szülőknek szükséges a kapcsolatuk – négyszemközt történő - hosszútávú rendezése. Ennek hiányában ugyanis sem hiteles, sem eredményes nem lehet a gyermek által átélt konfliktus rendezésére tett kísérlet. A gyermek azt tudja elfogadni természetesnek, amit a szülők is természetesnek tartanak és azt természetesnek is élik meg. Egyáltalán nem mindegy, hogy miként is alakul a szülők közös kapcsolata, azonban a párkapcsolat „gyümölcsként” megszületett, mindenre érzékeny gyermek, a legkisebb hangulatváltozást is viharként élheti meg, ha hiányzik a családi közösségből a szeretet, a megértés és a jobbító szándék. A szeretetet, a megértést a jobbító szándékot meg(el)játszani nem lehet úgy, ha a „másik” szülővel szemben haragot, ellenszenvet táplálunk, vagy esetleg csak „agyonhallgatjuk”! Még azt érdemes szem előtt tartani, hogy mind a fizikai, mind a verbális erőszak komoly lelki traumát okoz, azonban az előbbi sokkal hamarabb „felejtésbe merül”, míg az utóbbi, ha tudat alatt is, de élete végégi munkálhat az alanyban!

„A kisfiam szemtanúja volt a férjem és köztem egy nagyon csúnya veszekedésnek. Hogyan tehetném ezt jóvá a kis lelkében?” A remélt eredmény érdekében érdemes lenne, így megközelíteni a dolgot;

A kisfiunk szemtanúja volt a férjem és köztem egy nagyon csúnya veszekedésnek. Hogyan tehetnénk ezt jóvá a kis lelkében?

Egyedül nem, csak közösen.