Mit tegyek, hogy a férjem engedjen a szülői pórázon?
A férjem katona, és nagyon szigorú a gyerekeinkkel. Végtelenül szereti őket, de jobban vigyáz rájuk, mint a szeme fényére, a lányokra különösen. Négy gyermekünk közül a két nagyobbik: a fiunk 18, a lányunk 16 éves. A fiú általában oda megy, ahová akar, már a második barátnője van, akinél ott alhat, bulizni is elmehet, persze mindig megvárja, mikor hazajön, hogy leellenőrizze, nem részeg-e, de sokkal többet enged neki, mint a lányunknak, aki nem mehet buliba, nem utazhat el a barátaival, ha lesznek ott fiúk, és most van egy barátja, akivel az apja úgy viselkedik, mint egy újonc kiskatonával, úgy is beszél vele, mondhatni, teszteli, de például a fiú nem lehet úgy nálunk, hogy ő nincs otthon, még akkor se, ha én igen, nem csukhatják be az ajtót, és kb. 15 percenként benéz hozzájuk. Tudom én, hogy félti, és nem arról van szó, hogy én nem félteném, de rendes gyerek a barátja, és már nagyon sokszor jött oda hozzám sírva a lányom, hogy nem tudnak rendesen találkozni, mert messze lakik a fiú, sétáról így szó se lehet természetesen. Én is, a fiam is, és a lányom is próbált már beszélni vele, a legtöbb esetben én tudok rá a legjobban hatni, de most hajthatatlan, nagyon sokszor próbáltam, nem tágít. Már tényleg kicsit kétségbe vagyok esve. Persze a lányomat az is nagyon zavarja, hogy a bátyja sokkal hosszabb pórázon van, mint ő.
Már nem tudom, mit kéne tennem, tennünk.
Nem lesz miből...ugyanmár...
18,5 voltam amikor leérettségiztem,és már tudtam,hogy felvettek egyetemre.Anyámék ezt is be akarták szabályozni.
Leléptem,egy vonatjegyem volt Siófokra.Első nap csöveztem,második nap találtam olyan melót,ahol ott is alhattam,végigpultoztam a nyarat,szedtem össze annyi pénzt,ami elég volt sulikezdésre.Onnantól diákmunka,majd főállás mellett fejeztem be az egyetemet.És a szüleim csodálkoztak,hogy nem igazán gyakran látogatom őket...
A mai világban az ilyen édesapa igazi kincs.
A fiú 18 éves, a lány 16. Nem tudom, ez esetleg feltűnt-e valakinek...
Ezzel nagyon vigyázzatok, és próbálj beszélni a férjeddel, mert ez ilyen szinten nem normális, amit csinál.
Amint betölti a 18-at, vagy elkerül tőletek, el fog szabadulni a pokol, mindent kipróbál, amit eddig nem lehetett, aminek rossz vége lesz.
Nekem a mostohaanyám volt ilyen szabálymániás, sehová nem mehettem, csak otthon, de akkor is kritizált, a barátnőim sem jöhettek, stb. Majdnem meghaltam miatta - szó szerint -, és alig vártam, hogy végre elhúzhassak.
Szerencsémre összeismerkedtem a barátommal, aki vitt ide-oda, koncertekre, bulizni, társaságba... végre kiélhettem magam, szórakozhattam, mégis biztonságban voltam.
(Ha ő nincs, akkor is eljártam volna bulizni, de annak durva vége lett volna, mert már kb. semmi nem érdekelt, csak kicsit lazulni az évekig tartó elnyomás után - akárhogy.)
A lányotok is esélyes, hogy így lesz, amint teheti - 18 évesen már teheti, ha elköltözik.
Sokkal értelmesebb az olyan szülő, aki engedi a gyerekét - mint apa. Elmehettem bárhová, soha nem jöttem részegen haza, mindig tudta, kikkel-hová, mikor érkezek. Felhívtam, bármi gond volt (lekéstem a buszt, jöjjön értem, stb.). Bizalom 100%-ig, és eszem ágában sem volt visszaélni vele. Aztán költöztünk el, és jött a totális korlátozás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!