Van itt olyan, akinek borzalmas gyerekkora volt es el kellett koltoznie? Hogy oldatta meg?

nekem is borzalmas volt a gyerekkorom, és már 10 évesen rájöttem, nem normális, hogy állandóan vernek, megaláznak. 13 éves korom óta tudatosan készültem arra, hogy amint betöltöm a 18 évemet, lelépek. Ezért 13 éves korom óta tudatosan gyűjtögetni kezdtem a pénzemet, amit mindig jól eldugtam, és még a tesómnak sem mondtam el, hogy van spórolt pénzem. Visszavittem az üvegeket, kaptam néha pénzt ünnepekre. Amit tudtam eladtam. 16 évesen korrepetáltam történelmet, matematikát, amiért kevés pénzt kértem, de nekem ez is több volt mint a semmi. Mire 18 éves lettem, volt annyi pénzem, hogy 2-3 hónapra egy szobát ki tudjak fizetni, és legyen mit ennem, még ha szerényen is. 17 éves korom óta dolgozom.

Nekem úgy, hogy hozzámentem egy őrült idiótához inkább, kerestem munkát és szenvedtem tovább csak már nem otthon.

Az elkeseredettséged mértékétől, elszántságodtól is függ hogy mit lépsz, de ha a te helyzetedben nekem az első utam a családsegítő intézetbe vezetne, hogy ajánljanak valami megoldást.

Engem 4 éves korom óta tartottak lelki és fizikai terrorban. 20 voltam, amikor összepakoltam, és elköltöztem a barátomhoz.

Első körben 15 évesen kollégiumba. Utána munka és albérlet. Most is ezt csinálom. Igen, a diákmunka nem fizet sokat. Tehát kevés pénzem van. Ez a nyugalom ára.