Mit gondoltok arról, ha egy szülő fenyítésképp tarkón vágja a gyereket?

Egyáltalán nem normális dolog. 28-as írta is, hogy az egyik ilyen "legyintés" után kiesett neki minden. Nem véletlenül. Egy rossz ütés, és olyan sérülést szerez a gyerek, hogy nem kel fel többet, vagy valamilyen maradandó károsodása lesz.

Az "atyai saller" és a gyermekbántalmazás két külön dolog. Remélem egyszer eljön az a világ, ahol nem azok a gyerekek lesznek többségben, akiket ilyen végletekkel jellemezhető szülők nevelnek. Egyiket halálra kényeztetik, a másikat meg verik, hiába írunk 2014-et, és vagyunk Európában, ami állítólag fejlett.

Kérdező: azt kell gondolnod, hogy nem normális így fegyelmezni egy gyereket. Te sem emlékszel, hogy miért kaptad, ez a legrosszabb ebben, csak a fájdalom van és a szégyen, nincs nevelő hatás. De nincs is értelme megtorolni amit csináltak. Csak simán át kell nézni az ilyen embereken. Valószínűleg "örökölték" ezt a viselkedést.

Kedves kérdező! Nagyon sajnálom hogy ilyen gyerekkori tapasztalásokat kellett megélned. Senkinek ne hidd el hogy normális ha egy apa vagy nevelőapa ilyet tesz egy gyerekkel.

A saját lelki szegénységének az oka hogy így bántalmazott téged. Fenottel gondlolom nem merte volna ugyanezt megtenni, mert visszakaphatja, de te függésben voltál tőle. Édesanyádnak nem lett volna szabad hagynia hogy ezt tegye veled. Ez az ő felelőssége. Gondolom félt. Az is lehet hogy örült hogy van végre egy társa akit nem akart elveszíteni, de a gyereknél sosem fontosabb a társ. Tudom hogy vannak családok ahol elcsattan néha egy-egy pofon. Ellene vagyok de láttam már olyan irritatívan viselkedő gyerekeket hogy ha két percel tovább kellett volna tartózkodnom a társaságukban lehet hogy én is lekevertem volna nekik egyet. Amit veled csináltak az megfélemlítés, elnyomás, terrorizálás. Egy gyerek mivel függő viszonyban van a felnőttől képes elhinni hogy ő a hibás és a rossz.Kissebbségi érzései lesznek és befelé fordul. Felnőttként is nehezebben áll ki önmagáért. Tehát nagyon ártalmas hosszú távon ez a brutalitás, mert akkor is kárt okoz amikor a fájdalom már régen elmúlt. Nincs rá mentség hogy gyerekként ezt kellett átélned. Felnőttként annyit tehetsz hogy szóvá teszed az illetőnek és soha nem hagyod náluk felügyelet nélkül a saját gyermekedet.

Ez az ember egy barom. Én viszonylag sokat kaptam anyumtól kisebb koromban, de ilyen, hogy sarokba állítva, konkrétan fenyítésként sosem volt. Apum pedig SOHA nem ütött meg, később elárulta, hogy nem azért, mert nem tudtam volna kihozni belőle (iszonyú rossz kiscsaj voltam), hanem azért, mert tisztában van az erejével.

Van különbség aközött, hogy rácsapok a seggére, hogy megérezze, és megjegyezze, hogy rosszat csinált, meg a kegyetlenkedés között.