Utáljam az anyám? Szerintetek egy szülő igy viselkedik?

Bocs, de ha ilyeneket olvasok mindig megnyugszok, hogy nem vagyok egyedül...

Nagyon nehéz megállni, hogy az ember ilyenkor ne folyjon bele a vitába, de meg kell próbálni.Ehhez idő kell és odafigyelés.Ha lesüllyedsz a szintjére, az nagyon rossz megoldás, ha nem szólsz hozzá, azzal szintúgy nem érsz el semmit, de legalábbis értelmes eredményre nem jutsz.Én arra gondolok, az lenne a legjobb megoldás, ha normális, de határozott hangnemben, egyszer elmondanád neki azt, ami épp szükséges és ha nem vergődsz vele zöldágra így sem, akkor teszed a dolgodat.De mindenképp a legjobb az, ha igyekszel figyelmen kívül hagyni és tenni a dolgodat.

A dohányzás, ivás, pedig a legrosszabb megoldás, semmire nem mész vele, viszont bizonyítod neki, hogy "rossz vagy".Ne játssz a keze alá.

szomoru, hogy vannak màsok is igy. Totàl ugyanez van nàlunk is. semmi onbizalmam a mai napig... pedig én màr leléptem otthonrol egy ideje. én sajnos mindig csendben turtem a mocskolodàsàt, mert csak még rosszabb lett volna ha vissza szolok.igy lettem totàl idegbeteg, antiszociàlis, depresszios sokszor ongyilkossàgi gondolatokkal. nekem a tàvolsàg lett a megoldàs. kulfoldre koltoztem és nem tartom a kapcsolatot csak a tesoimmal. egyszer megyek haza egy évebn de akkor is kikészulok.karàcsonykor sem tudnak viselkedni az én szuleim, csak csesztetnek...

a fiatalsàgot csak a kulfoldi munkàra tudom buzditani...

én is au-pair ként kezdtem kint, idegen csalàdokkal laktam és vigyaztam a gyerekukre. élveztem az életet, nyelv is ragadt ràm,kitàrult a vilàg elottem, màra pedig van rendes munkàm, lakàsom, pàrom, és szeretnék gyereket, akirol nem fog sokat tuni a nagyszuleje, és akit ugy fogok szeretni és nevelni, ahogy azt megérdemli... mert én igenis SZERETNéM hogy legyen, nem csak balesetbol szuletne, mint én... na meg mert jàrt a szociàlis tàmogatàs utànam annak idején :S