A fiunk barátnője súlyos beteg. Hogy támogassuk őket?

30-as, amit ön írt (idézem):

1) "Bízni kellene a saját gyógyulásában", majd leírta a saját történetét (GBS).

Amennyiben nem tartja a saját betegségét a daganatos lányéval egyenlő, vagy akárcsak azzal összevethető súlyosságúnak (nem is volt az), nem logikus, hogy ezzel példálózik.

2) "Bízni kell és bíztatni ...igen ,most is így gondolom !Én hiszem ,hogy minden betegségnél számít a pozitív gondolkodás"

A saját tapasztalataim szerint a pozitív gondolkodás nem egyenlő a valóság tagadásával. Sőt, az egyetlen hozzáállás, ami idővel megkönnyebbülést hozhat, az a realitásokkal való szembenézés - ami nem egyenértékű a depresszióval, és a magunkba zuhanással. Ha ön nem érti a kettő közötti különbséget, javaslom, gondolkozzon rajta.

3)

"Ezt leírtam ,de nem tartozom neked magyarázattal és meddő vitába sem óhajtok belemenni. Rólad ennyit !"

Ezek szerint érzi, hogy az érvelése nem volt logikus, de mivel ezt nem szívesen vallja be magának, úgy vezeti le a kognitív disszonanciát, hogy néhány mondat alapján véleményt alakít ki egy ismeretlen emberről. Ez a hozzáállás bár nagyon elterjedt, nem vezet sem helyes önismerethez, sem hatékony problémamegoldáshoz.

Szánalmas, hogy itt a lány életéről van szó, és arról, hogy a kérdező aggódik a fia miatt, és ti meg itt veszekedtek? nézzetek már magatokba.

Kérdezőnek: Nagyon sajnálom, ami a lánnyal történt, remélem, csoda történik, imádkozni fogok értetek.