Legyek őszinte anyával és vállaljam a következményeket? Mit mondjak neki?

Mert ha valaki számára furcsa, esetleg hihetetlen itt egy kérdés, akkor rögtön hazudik, nem igaz? :)

Igen, nekem biztos ez a legnagyobb szórakozás.

Tényleg, én kérek elnézést, hogy tanácsot szeretnék és rendezni akarom végre ezt a helyzetet.

Tudom, hogy rettentő kicsi az esély, hogy egy ilyen ember változzon, akár egy kicsit is. Tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg rizikóval jár egy ilyen kapcsolat.

Sokat szenvedtem miatta és most is szenvedek, de ő az, akire bármikor számíthatok, aki a legnagyobb bajból is kihúz, akivel tényleg őszinte tudok lenni. Valamilyen szinten felnőttem mellette.

Már párszor próbáltam elfelejteni, sosem lett jó vége, legutóbb egy ilyen akció kis híján az életembe került. És mégis megmentett, ahogy mindig teszi.

Ha rajta múlna, már régen tudna rólunk mindenki. Csak én félek attól, hogy esetleg a családom elfordulna tőlem.

Idén lesz 3 éve, hogy először találkoztunk kettesben és bármivel próbálkozok, nem tudom elfelejteni.

Néha úgy érzem, hogy ő a legjobb ember a világon, aztán eszembe jut, hogy mit tett másokkal és arra gondolok, hogy velem is megtenné, akármennyire mondja, hogy sose bántana.

Nem akartam öngyilkos lenni. Csak amikor elhatározom, hogy vége, nem beszélek vele többet, akkor általában elmegyek szórakozni a barátnőimmel és túl jól érzem magam, vagy az ellenkezője történik és teljesen befordulok...

Legutóbb viccesnek gondoltuk, hogy az éjszaka közepén elkezdünk száguldozni az üres utakon, csak megcsúszott az autó és beleborultunk egy elég mély árokba, így ott ültünk, amíg ő oda nem vezetett és fel nem hívott pár embert, akik ki nem szedték az autót...

De nyáron volt olyan, hogy órákat vezetett az éjszaka közepén csak miattam.