Tegyük fel, hogy már réges-rég kilép valaki a kamaszkorból, de még mindig otthon lakik elfogadná-e, hogy a szülei megmondják, milyen zenét hallgasson vagy könyvet olvasson?

Egyvalamit itt szeretnék tisztázni. Soha nem üvöltetek semmilyen zenét, kinőttem abból a korból, de lehet soha nem is voltam olyan. Az ideológia magamba szívása az annyiban mutatkozott meg, hogy segített a saját utam keresésében. Nem lettem lázadó, őrült, pofátlan, dühöngő. Jó nem tagadom valamiféle keserűséggel vegyes derű lett bennem. Néha szomorúság költözik a szívembe, néha béke, időnként keserűség, harag. elfojtottság. De ez még nem az ideológia magamba szívása. Eme gondolatok bárkiben megszületnek, aki a világon él és látja mi folyik körülötte. Erre reflektálnak a dalok és könyvek.