Csak nekem ilyen idegesítő a családom?

A szuleid joval tobbet tudnak az elet dolgairol, mint te. Tobb a tapasztalatuk, erdemes megfontolni a tanacsaikat, mert nem azert mondjak, hogy tonkretegyek a fiatalsagod, vagy mert anyukadbol mar most kibukik az anyostermeszet; edesapad nem azert szol, hogy tedd el a holmidat, mert irigyli, hogy nem kell dolgozni jarnod, hanem azert, mert szeretnenek megvedeni a nehezsegektol, a rossz tapasztalatoktol. Kozben tanitanak, hogy hol vannak a hatarok, hogy mi a kozossegi elet szabalyai, es szeretnek, hogy te minel kevesebbet serulj a tapasztalatlansagodbol adodoan.

Tudod, van egy mondas, miszerint az okos masok karan tanul, a hulye a sajatjan. Te melyik akarsz lenni?

persze. sajnos a legtöbb ember elég egyszerű gondolkodású, és ezzel nem a szüleidet akarom bántani, de ők is ilyenek.

a probléma az, h sokan azt hiszik, a gyereknevelés azt jelenti, h megmondjuk a gyerekünknek, h mit csináljon, utasítgatjuk.

a másik része is tipikus. gimiben apám is állandóan ordibálással meg fenyegetéssel akart "motiválni".. "kubikus lesz belőled stb.". nem értik, hogy a legtöbb embert ezzel nem lehet ösztönözni, sőt csak rontanak a helyzeten. egy gyereknek sokkal jobb, ha úgy érzi, h cinkosa a szülő és számíthat rá mindig.

én már idősebb vagyok (huszonéves), de igazából sosem volt túl közeli a kapcsolatom a családommal, napi pár mondatot változzunk, és kész.

az meg ,h légy hálás a szülőknek, mert eltartanak ,nem állja meg helyét. hiába adnak enni, tartanak el, ha közben úgy viselkednek, mint a gyerekek vagy mint 2 félnótás.