Miért nem szeret az édesanyám?

Messzi van az ügyelet? Traumatológia esetleg?

Szívem szerint azt mondanám, hogy látlelet, és jelentsd fel ezt a r.hadt állatot, meg anyádat is bűnpártolásért, de Abszurdisztánban te húznád a rövidebbet. Vegyél be fájdalomcsillapítót, és rögzítsd a karodat. Ha nem múlik, akkor orvos - ha rákérdez, hogy történt, mondd el bátran.

Ledöbbentett. Szivem szerint énis azt mondanám, hogy jelntsd fel, kiskorú bántalmazásáért, viszont számodra is nagy meghurcolást jelentene. Probálj meg beszélni anyukáddal, nézz a szmébe, és tedd fel azt a kérdést, hogy szeret-e, őszintén válaszoljon. Nagyon nehéz ezt végigcsinálni, tűrni, igy élni. De hidd el sokunknak nincs más vűlasztás, elkell viselnünk a hasonló fizikai/lelki bántalmazásokat. Hidd el, erőssebbé tesz majd, és a későbbiekben, ez rengeteget fog segiteni, hogy ember légy a talpadon. Most tanulnod kell, ami tudom, nem megy a legjobban ilyen körülmények közt, mivel énis hasonló helyzetben vagyok, csak engem anyám tép, ütlegel. Ne feledd, "Ahol most megtörtél, ott leszel törhetetlen". Nem akarok prédikációt tartani, mindössze eltudom képzelni mit érzel ott belül, mennyire összetörtél. Hinnek kell abban, hogy jobb lesz minden, akarnod kell apukádhoz költöznöd. Épp arra kérlek, igy mint idegen, hogy ne okozz kárt magadban. Ne ess semmi szenvedély betegség fogságában. Nézz önmagadra ilyenkor, és kérdezd meg, hogy megéri-e. Ne hagyd, hogy olyan szinten letiporjanak, hogy magadnak akarj ártani. Azt nézzd neked, hogy jobb. Nem könnyü, bizonyára, de muszály. Sok pofon lesz még az élettől, mert ott áll az egész előtted, de kitartás. Rengeteg családban megvan a bántalmazás, alkoholizmus, gyülölet, de azok a gyerekek válnak céltudatos felnőtekké. Bizonyitanod kell, hogy igenis képes vagy tpvább menni, felemelt fővel. Elsősorban magadnak kell bizonyitanod. Mert te is ember vagy, de ezekáltal nem hétköznapi. Olvass, hllgass zenét, menj ki a szabadba, keressd meg azt az elfoglaltságot, mit szeretsz és mi feltölt energiával.