Hogyan lehet az, hogy sokszor úgy érzem, hogy nem is szeret az édesanyám, és én sem különösebben őt, mégis ő az egyik legjobb barátnőm, akivel mindenről tudok beszélgetni?
00:27-es! Teljesen egyetértek!
Nálunk sem alakult ki ez a puszilgatósdi, nem is igényeltem gyereknek, anyám sem szorongatott halálra. Csak mostanában tűnt fel, ahogy korosodik anyám, meg amúgy is ritkán találkozunk, hogy benne egyre nagyobb rá az igény, s ha mégoly sután is, de most már meg tudom ölelgetni, mert tudom, hogy örül. Azt viszont nem gondoltam róla sosem, hogy ne szeretett volna és ne tett meg volna mindent értünk, mert felnőtt fejjel visszagondolva ma tudom csak igazán, mekkora áldozatokat hozott meg értünk ölelgetés nélkül is. Ez személyfüggő.
"...ha nem lenne, én abba belehalnék. Olyan megnyugtató vele egy jót traccspartyzni, és jó érezni, hogy figyel rám, és ellát jó tanácsokkal."" - ennél pontosabban nem is lehet megfogalmazni azt, amikor szeretünk valakit:):)!
Nem is értem, miből gondolod, hogy köztetek nincs "normális" kapcsolat. Hiszen annyiféle módja van a másik iránti szeretet kifejezésének!
Figyelj: melyiket választanád?
a) Ölelget, puszilgat anyukád, de csak igen-igen ritkán ér rá téged meghallgatni, mindig elhárít valami kifogással. Állandóan dolgozik, alig látod, nem figyel rád, ideges, felcsattan, kiabál veled, ha erőlteted a dolgot.
b)Az általad leírt helyzet:) Na???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!