Anyámék szégyellik, hogy a párommal élek. Ez normális? Hogy kezelhetném a helyzetet? 23N

Ha rákérdeznének a rokonok, nem hazudnek.

Több jó okod is van, nemcsak az, hogy a pároddal akarsz együtt élni.

Az, hogy hogyan állj a rokonokhoz nem a szüleid gondolkodásán múlik, hanem inkább a rokonokén. Ha úgy gondolod, hogy ők is inkább ítélkeznének, mint hogy meghallgassák, hogy a barátomhoz költöztem, mert..., akkor inkább ne mondj semmit. Ha megkérdezik mi újság, elmondod, hogy jól haladsz az egyetemmel, dolgozol, semmi különös. Alapból senki nem fogja megkérdezni, hogy otthon laksz-e.

Ha viszont a rokonok "jófejek", inkább gratulálnának az nagy lépéshez, mint lenéznének, akkor szerintem kár titkolózni. Nem tettél semmi olyat, amit szégyellni kellene, sőt. A szüleid hozzáállása elég fura, meg egyébként is, 1-2 hónapon belül úgyis fel fog tűnni mindenkinek, hogy nem látnak téged, akkor csak megkérdezik őket, hogy mi van veled. Hazudni fognak szerinted?

"A szüleim pedig nem mernek rokonokkal találkozni/beszélni, nehogy szóba kerüljön, hogy mi újság van velünk, mert nem akarják elmondani, hogy már nem lakom otthon... Költözés előtt még nekem is a lelkemre kötötték, hogy ne mondjam senkinek, hogy mire készülünk. "

Anyukád meg akarja fordítani a nyársat, csak ezért, hogy szétverje a kapcsolatodat és hazarángasson.

Szégyellni azt szokták (mondhatnám azt illik, vagy azt kell), ami szégyenletes, ami hibás, bűnös, ami miatt az embernek rossz érzése van, mert Ő MAGA rosszat tett.

Szerinted mi a szégyenletes abban, hogy két, egymást szerető huszonéves fiatal összeköltözik és együtt él?

Amit az édesanyád szégyenletesnek nevez meg - hibásan - az éppenhogy becsülendő, hiszen ti egymásért dolgoztok, egyetem mellett is - azaz a közös jövőtöket készültök megalapozni.

Ez nem szégyenletes, hanem éppen a fordítottja (ezért írtam, hogy anyád meg akarja fordítani a nyársat: a pozitívat negatívként határozza meg): büszkének kellene lenni rá, dicsekedni vele a rokonok előtt és boldognak lenni, hogy ti ilyen szépen boldogultok - akár anyuka és apuka NÉLKÜL is.

És itt a szégyen, a valódi szégyen: a kedves szüleidnek kellene szégyelniük magukat, hogy nemhogy nem támogatnak anyagilag, nemhogy nem büszkék rád a tanulményaid és a boldog párkapcsolatod miatt, de úgy állítják ezt be, mintha nem a saját, hanem a TE bűnöd volna, amit ők szégyellnek.

ŐK a szégyenletesek, és a szégyellnivalóak nem te és nem ti.

Ezen a helyzeten nincs mit kezeni. Emelt fővel vállald az életedet bárki előtt, vállald a párodat, fejezd be a sulit, és a szüleidet nagyon erősen hanyagold. Különben még a végén bebeszélik neked, hogy a dicsőség valójában szégyen, és minden ami pozitív, valójában negatív.

Ha ezt az elvet a magadévá teszed, ha a szüleidnek továbbra is meg akarsz felelni, akkor tuddd, hogy a megfelelés ára a te totális szétveréesed lesz: se suli, se önállóság, se diploma, se pasi.

És akkor tényleg lehet mit szégyellni. :(

23-as voltam. lemaradt egy rag, bocs, de ez itt nagyon fontos, javítok:

...mintha nem a sajátjuk, hanem a TE bűnöd volna, amit ők szégyellnek.