Anyukám és a mamám folyton azzal piszkál, hogy legyek nőiesebb és legyen barátom?

jaj, én is épp ma könyörögtem a lányomnak, hogy szerezzen végre valami pasit :))) Ma is moziba ment, hulla vagyok, lefeküdnék, de érte kell majd mennem. De jó lenne, ha hazakísérné valaki... :)

Anyud és a mamád mát láttak, amíg felnőttek, nézd el nekik :)

Tudod, kicsi lány, mi a baj? Hogy két olyan embernek akarsz megfelelni, akinek ellentmondásosak még a saját elvárásaik is. Nem lehet nekik megfelelni. Egy nő nőisége elsősorban az anyján múlik: ahogyan tükrözi felé a női mintákat és a női létet - amely NEM a magassarkúval, a nagy mellel, a fakanállal és a szüléssel egyenlő!

Ha ezt már kicsi korban elutasítottad, akkor pedig sok más nőrokon lehet a női léted alapja, mintája.

Folyton védekezel, és folyton azt mondod, hogy ki NEM vagy. És ki vagy?

Nem csoda, hanem tudsz erre válaszolni - hiszen egyrészt még éppen abban a korban vagy, amikor az embert ezt keresni, hogy kicsoda önmaga és mit akar csinálni az életével, másrészt úgy látom, hogy neked nem is hagyják, hogy megtaláld ÖNMAGAD.

Megszabtak egy utat: az átlag jókislány útját: nőiesnek lenni (de csak bizonyos módon, a felszínen!), megfogni a pasit, esküvő, gyerek, pelus, család, főz-mos-takarít. Mint ahogyan nekik kellett élniük.

És ha te teljesen más nőtípus vagy? Olyan ember, akinek ez a program, nem passzol? Akkor bele fogsz rokkanni lelkileg az egészbe.

Hogy mit tegyél?

Tessék szépen, de határozottam leépíteni őket. Soha nem kell magyarázkodni, nem kell nekik semmit sem mondani. Amikor elkezdik a szokásos lemez-szöveget, sarkon fordulni, és szó nélkül lelépni. ÉS úgy élni, ahogyan a te belsőd diktálja: ha neked nem kell a habos-babos tüllszoknya, és a magassarkú, mert te szöges bakancsot akaresz hordnai, akkor hordj azt! Annak az idejét élet, amikor az ember percről percre változik, keresi önmagát.

Mondom. ÖNMAGÁT. Nem pedig a szülei-nagyszülei klónja vagy bábja akar lenni.

Keress magannak példaképeket. Könyvekből, filmekből, bárhonnan, ahol érték van. Olvass életrajzokat, olyan híre emberek életrajzatit, akik téged valamivel belül magadban mélyen megfogtak, mert rezonálsz valamire az életükből.

És még egy: édesapáddal, ha van, építs ki minél jobb kapcsolatot, és ápolj minél jobb kapcsolatot, ha erre ő is vevő. Hidd el, egy jó apa százszor többet ér egy 16 éves életében, mint egy nem elég jó vagy éppen egy rossz anya. Különönsen a tanulmányaid eredményei, a leendő párkapcsolatod, valamint a munkahelyi kapcsolataid fogják "hálásan" köszönni azt, ha jó apa-kapcsolatod volt.

Az előző vagyok, csak véletlenül e nélkül ment el..

Szerintem ez olyan szülős dolog lehet, anyukám azt mondja hogy fél hogy egyedül maradok meg ilyesmi. Szerinte nem normális ennyi idősen, de ő már férjnél volt 23 évesen, ennyiből megértem őt is.

IStenem,mennyi humortalan ember...

szerencse, hogy a lányomnak 17 évesen több esze van, mint itt néhányaknak.