Tényleg minden tini ennyire utálja a szüleit/családját/életét mindent?

Erre csak annyit tudok mondani, hogy éltél volna az én szüleimmel, és megértenéd, hogy "mernek" egyesek olyat mondani, hogy utálják a szüleiket (hidd el, csak a legelvetemültebbeknek nem fáj "nem szeretni" a szüleiket)...

Mindig is szófogadó voltam, csendes, nyugis, jó tanuló(4,5 alá sosem ment az átlagom), nem vártam el semmi "luxust", és mégis bántottak, ok nélkül tiltottak mindent, pofoztak stb. Állatról szó sem lehetett, mert drága, a cigi mellett nem fért volna bele, és alku szóba sem jöhetett semmiről, mert én meg sem szólalhattam (rögtön ütöttek). Soha nem alhattam senkinél, fiúról szó sem lehetett, szakkörökre is úgy kellett kikönyörögnöm az engedélyt, és még folytathatnám. Nem sminkelhettem gimiben sem, a szőrtelenítést is titkolnom kellett, mert a borotvámat is elvették!!!

Nyilván sok tini túlreagál dolgokat, de nem tudhatod, hogy mi is az igazság, a háttértörténet egy-egy kiírás mögött, úgyhogy ne ítélkezz úgy, hogy egyértelműen jó családi háttérrel rendelkezel, és SZERETŐ szigorban neveltek. Adj hálát érte, és ne nézz le mindenkit, aki panaszkodni mer néha.

Értem mire gondolsz kérdező. Ez már nekem is megfordult a fejemben. Egész más dolog, ha az apa mondjuk iszákos, veri a családot, terrorizálja, akkor megértem. De az a baj,hogy ez nem csak ezekre a tinikre érvényes.

Példának hozhatom fel a tesóm gyerekeit. Jó, nem mondják azt ki hogy utálják őket, de mikor azt mondja 25 évesen, hogy alig várom,hogy elköltözhessek otthonról, mert nem lehet kibirni velük. Holott tudom,hogy a lehető legjobb szüleik vannak, mindent megkapnak és ezalatt nem csak az anyagiakat értem. Az hogy néha a szülő kiborul, vagy azt kéri, hogy segitsenek otthon a házimunkában, még nem hatalmazza fel őket arra, hogy igy beszéljenek róluk. Elvégre ne csak akkor legyen jó a szülő mig adja a lóvét...

És ezt elég gyakran látom. A mi időnkben ilyen nem volt, legalábbis sűrűn. Ha nem is voltak tökéletesek akkor sem a szülők, de tudtuk, hogy tisztelnünk kell őket, hisz mégis csak ők adtak életet nekünk és neveltek fel minket..

Egy 3 gyerekes 36 éves anya, aki reméli, hogy nem fog igy járni..

És azért miért jó, hogy soha nem kérdőjelezed meg a szüleid, illetve honnan tudod, hogy tudja mi a jó neked? Az idősebbeknek kimosták az agyát, hogy a szülőknek bármit szabad csinálni, csupán mert szülők. De a mai fiatalok már látják, hogy senki sem lesz attól jobb, okosabb, mert idős. Látják, hogy mennyi undorító, rossz, gonosz, hibás felnőtt van, akik még a saját életüket sem tudják rendesen vezetni, és akkor ezektől kéne elfogadni az irányítást? Nekem szerencsére nem voltak ilyen szüleim, de az iskolában például falra másztam az olyan tanároktól, akiknél úgy nézett ki a dolog, hogy "azért van igazam mert felnőtt vagyok és tanár, a logika meg le van tojva". Soha senki nem tudta megmondani, hogy ez nekem miért lesz jó.

Ja még mielőtt azt hinnéd, nem vagyok tini és sosem voltam problémás.

Itt nem a tanulásról van szó, hanem más dolgokról. A tanulásról mindenki tudja, hogy fontos, még akkor is ha nem vallják be. De pl amikor a tanár megkérdezi, hogy miért késtem az óráról (mert az iskolai rendezvényhez segítettem) és amikor válaszolok elkezd üvöltözni, pedig én csak a parancsát teljesítettem és válaszoltam, akkor az nekem miért jó? Vagy amikor ugyanazért a dologért egyik nap megértően mosolyog a másik nap meg egyest ad... Ezeknek mi értelme? Szülő példát nem tudok, mert mint mondtam nekem nem voltak ilyenek a szüleim, de bizony a legtöbb szülő is ilyen.

Az élettapasztalat meg olyan elcsépelt téma már. A helyzet az, hogy a mi szüleink egy másik világban szereztek élettapasztalatot, aminek mi már nem sok hasznát veszsük. Ha én atomfizikus akarok lenni, mégis milyen segítséget tud adni a döntésben a szülőm aki még a felvételi eljárás menetét sem igazán tudja felfogni? Hiába tud valamit jól a szülőm, ha nekem arra a büdös életben nem lesz szükségem. Olyan ember meg nincs akinek mindenben nagyobb a tapasztalata. Az én apám pl tud tehenet fejni, de a számítógépet bekapcsolni azt nem tudja hogy elintézze az életvezetéshez szükséges dolgokat. Szerinted melyikre van szükség manapság? És ezzel nem azt mondom, hogy rosszak a szüleim, csak azt, hogy nem fogom őket ok nélkül piedesztára emelni. Ha majd arra lesz szükségem, hogy tehenet fejjek, akkor elmegyek hozzá, és imádattal fogom figyelni minden szavát, de csak azért mert ő tud tehenet fejni még nem jelenti azt, hogy mindenről tudja a tutit. Különben is minden egyes ember más. Csak azért mert neki valami működött az életében, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nekem is fog.

Arra pedig, hogy mi romlott el a két korszak között, hát szerintem az, hogy a szülők a fejére állították a rendszert. Minnél kisebb egy gyerek annál jobban szeretik és annál több joga van, ami a növéssel párhuzamosan csökken. Hisz a kisbaba aranyos, cuki, ártatlan, feltétel nélkül szeret (vagyis szeretik azt gondolni), rád van szorulva, könnyű feláldozni érte az életed! Amikor elmúlik a rózsaszín köd, és kiderül, hogy annak a gyereknek önálló személyisége van, és nem lehet irányítani mint egy bábut, saját véleménye alakul ki, nem tekint rád istenként, és jönnek a gondok, akkor bezzeg a szülők begőzölnek és felháborodnak. Szerintem fordítva kéne, hogy működjön a dolog. Ahogy nő a gyerek, úgy kéne, hogy egyre több joga legyen a családban. Most meg az van - és szerintem nevetséges - hogy a kisbabát körülugrálják ha beledögölnek is, a kamasznak meg kuss a neve.

A 18-as válasz nagyon tetszik. Ez tényleg így van. Sok ember nem azért imádja a kutyáját, mert mekkora a feltétlen szeretet, hanem mert lehet őt irányítani, és egyértelmű, hogy ki az okosabb (bár ezzel sokszor vitatkoznék, de mindegy.) Aztán ha a kutya ellenszegül, akkor jön a rácsapás meg a papucsdobálás.

A gyerekkel is így van. Amíg kisbaba, addig ki van szolgáltatva, és cukiság van, de jaj akkor, amikor kialakul az önálló személyisége. Persze, ahogy írtam a kettes válaszomban, mindig is vannak botrányos kamaszok, de egy botrányos kamasznál már csak egy botrányos szülő a rosszabb...

Néhány emberre még kutyát se bíznék, nemhogy kutyát.