Láttátok ezt a megdöbbentő cikket?

Foglalkozni a gyerekkel, leginkább megtanítani, hogy mi az, ami értékes, amire érdemes időt és energiát fordítani, és mi az, ami nem.

Emellett fontos, hogy céljai legyenek.

Általában azok a gyerekek veszélyeztetettek - nem csak ma, hanem régebben is -, akiknek üres az élete. Aki csak teng-leng, az hajlamos hülyeségeket csinálni.

Saját példám látom: nálunk a családban hagyománya van annak, hogy a gyereknek sok mindent kell csinálnia. Na nem házimunkát. Hanem különféle szakkörökre járni, sportolni, zenélni, stb. Elég hamar megmutatkozik, miben tehetséges a gyerek, onnantól arra kell helyezni a hangsúlyt.

Nekem például zenei tehetségem van. Tehát ezzel kellett foglalkoznom. Minden nap gyakorolni, órákra járni, koncertezni, versenyezni... na persze sokan károgtak, hogy hol marad a gyerekkor. De hát megvolt az is. Csak nem az egész délutánt tudtam ellógni a parkban, csak egy órát. Esetleg kettőt.

Mire tinédzser lettem, egyértelmű volt, hogy konzervatórium, nekem meg természetes, hogy mindent bevállaltam, mindent csináltam. Nagyon kemény volt, napi 10-12 órákat ültem az iskolában. De másrészről rengeteg izgalmas dolgot is eredményezett, 16 évesen már külföldi turnéra mehettem, ami csak azért lett nullszaldós, mert rögtön az elején elhagytam az összes pénzt, amit magammal vittem :) De el lehet képzelni, milyen büszke voltam magamra, hiszen a legtöbb 16 éves akkor lát külföldet, ha a papa-mama elviszi nyaralni "olaszba".

Az ambíció, célok mellett egyszerűen nem vonzó az, amit a cikkben leírtak. No meg ugye tiniknél a környezet is nagyon fontos. Ha az ember megfelelő környezetben (értsd hasonlóan ambíciózus tinik között) van, akkor igazából fel sem merül benne, hogy elszúrja az életét.

Persze ha a haverok is csak annyit látnak a világból, hogy unalmas és nincs értelme, lőjük be magunkat és dugjunk valami random lehetőleg ellenkező neművel, akkor az ember fia-lánya önkéntelenül is ehhez a példához fog igazodni.

"Kérdés, mennyire lehet általánosítani a mai fiatalokra a könyvből kirajzolt képet, de mindenképp bemutatja, milyen veszélyeknek vannak kitéve gyermekeink, ha nem figyelünk rájuk eléggé. Az mindenesetre feltűnő, hogy a riportkötetben magukról valló tinik döntő többsége vagy csonka családból származik, vagy a "pénzzel szeretem" szülői hozzáállás áldozata."

Még csak itt tartok, de szerintem ez jó válasz a kérdésedre.

Nemcsak nálunk, ilyen ma a világ.

[link]

Nos, az tény, hogy a lányok kiszolgáltatottabbak ma. Régen megtehették, hogy hónapokig-évekig húzták a fiút, amíg egyszer lefeküdtek vele, és hűséget vártak el. Manapság azonban a fiúk, főleg a népszerű, jóképű srácok, már inkább másik lányt választanak, ha nem teszi szét hamar a lábait.

Megoldás igazából nincs. Meg kell tanítani a fogamzásgátlásra, illetve a nemi betegségek kivédésére. És jó, ha nem kezeled tabuként a témát, nem ítéled el a tiniket. Így van rá esély, hogy a lányod téged fog megkérdezni párkapcsolati tanácsért, és nem mondjuk egy szexfüggő iskoláslányt a barátnői közül.

Alapvetően nem az a cél, hogy a tinik ne szexeljenek, nem akarhatod te sem, hogy a lányod féljen a szextől egész hátralévő életében. Csak arra kell megtanítani, hogy ez bizonyos felelősséggel is jár, nem csak örömmel.

A probléma azzal van, hogy ugyan a felnőttek siránkoznak a helyzeten, de valójában ők is ezt tartják normálisnak. Azok az emberek akik ezzel foglalkoznak valójában ugyanúgy elszörnyülködnek ha te odamész hozzájuk, hogy te az 5%-ba tartozol, és például még sosem ittál alkoholt, és nem is tervezed ebben az életedben kipróbálni. A tanárok az iskolában papolnak arról, hogy mi a helyes, de a végén mégis annak a pártjára állnak aki a cikkben leírt módon él. És még sorolhatnám. Saját tapasztalat. A szülők is valójában azt akarják, hogy olyan legyél mint a többi. Menő, népszerű, mert különben jaj milyen borzalmak lesznek. Nekem szó szerint megmondták a szüleim, hogy "miért nem vagy olyan mint a többi?", pedig teljesen normálisak és elitélik a "többit".

Hogy lehet ezt elkerülni? Sehogy. A legjobban nevelt gyerekek is ilyenné válhatnak. Egyedül csak ész és öntudatosság kérdése. Nekem semmiben sem különböznek a szüleim a cikkben leírtaktól (sokat dolgzoik stb), soha semmilyen módon nem erőltettek, hogy bármilyen legyek, az iskolában is bántottak, mert másmilyen voltam, mégsem érdekelt soha és saját magamtól ellenpélda és ilyen is maradok. Egyszerűen nem tud befolyásolni, hogy mások mit csinálnak.

Amúgy meg eléggé túl van dramatizálva. Minden kornak megvan a maga baja, a régebbiek sem voltak jobbak, csak másmilyenek. Ugyan mitől lettek volna régebben boldogabbak az emberek?