Tényleg minden tini ennyire utálja a szüleit/családját/életét mindent?

azt te is tudod, hogy senki sem fogja kiirni:

imádom a szüleim, csodás a gyerekkorom, bibibi

érted :)

Örülj neki, hogy átlagos gyerekkorod volt. Én is tanultam, sportoltam, voltak hobbijaim, nem ittam, nem szájaltam vissza, segítettem, ahol tudtam, megkaptam a legtöbb mindent, kaptam szeretetet is, apám mégis lelki terrorban tartott. Sosem voltam elég jó, fejre is állhattam, akkor sem ismert el sosem igazán. Anyámmal folyton marták egymást, depressziós lettem emiatt, sokszor utáltam őket, magamat, az egész helyzetet, és azt kívántam, bárcsak "átlagosak" lennénk, inkább unalmasabbak, de ne kelljen hallgatnom folyton a marakodást, a megszégyenítést, a pofonokat.

A mai generáció leginkább az előző, azaz a szüleink generációja miatt olyan, amilyen. Szóval nem, nem csak a "hormonok tombolnak ennyire". Ettől még vannak link alakok, de ezelőtt is voltak, és ezután is lesznek. Ismétlem magamat, örülj neki, hogy neked annyira jó volt. Ha meg egy idős 60 éves néni tette fel ezt a kérdést, aki reggel szokott a villamoson lökdösődni, akkor máshogy fejezem ki magamat: tessék örülni.

Teljesen egyetértek minden szavaddal. Igaz én egy más korban voltam tini, és az is igaz, hogy volt olyan időszakom, amikor mindenkit "utáltam" tipikus lázadó korszak, de a szüleimmel kapcsolatban ilyesmi meg sem fordult volna a fejemben soha.

Viszont látom azt is, hogy sokaknak tényleg milyen gyerekkor jut. Ezeket a gyerekeket, akikkel tényleg nem törődnek, akiknek alkoholista szüleik vannak, én is csak sajnálni tudom és tanácsolni, hogy szabaduljon meg tőlük. Szóval nem olyan fehér és fekete ez a dolog. Nekünk jó szülők jutottak, ezért ezek a szavak, amiket ide írnak a szülőkkel kapcsolatban megbotránkoztatóak.

De ha valaki eljut addig, hogy azt írja az anyjára pl, hogy utálja, ott biztos lehetsz benne, hogy súlyos nevelési problémák voltak, aminek ezer oka lehet, de mégiscsak a szülő felelőssége.

Nem egyszerű ez.

Üdv!

Én két részre osztanám ezt a kérdést.

Először is könnyen elképzelhető, hogy bizonyos esetekben a szülők is hibásak azért, mert azok a tinik odáig eljutottak.

A mai szülők ugyanis sokmindent ráhagynak a gyermekekre. Elengedik őket 14-15 évesen bulikba, nem nézik meg, kikkel barátkoznak, így rossz társaságba keveredhetnek, aminek az lehet a következménye, hogy kicsapongó életet kezdenek élni. Természetes, hogy egy idő után a gyerek számára ez az élet megszokottá válik, és amikor a szülők észbekapnak, hogy hová sülyedt a tinédzser, már késő, mivel egy olyan életet kezdtek el élni, amely idegen a családi légkörtől. Onnantól a tiltás már csak gyűlöletet szül. Viszont ezeknek a szülőknek kéne mélyen magukba nézni, mert ez valószínű nem történt volna meg, ha ők normálisan, kisgyermekkorától a szülők tiszteletére nevelték volna a tinidzsert. Tehát én ebben az esetban a probléma gyökerét a szülőkben látom.

Azonban kétségtelen, hogy van olyan eset is, amikor normálisan nevelik a gyermeket, és az mégis elrosszul. Ez azért is van, mert a szülőknek is van egy bizonyos hatása a gyerekre, de az nem törvényszerű, hogy a gyermeknek olyannak kell lenni, mint a szülő. A hatás törvénye ilyen esetben nem mindig érvényesül, mert a gyerek is választhat önmagától egy olyan utat, amely ellentmondd annak a neveltetésnek, amit kapott. Itt ismét konfliktusok léphetnek fel a szülők és a gyermek közt. Ebben az esetben sajnos a gyermeknek a világ divatjával való azonosulása az, amely a problémákat okozza, viszont ez már a tinédszer önnálló döntése, és a szülő itt nem hibáztatható.

25/F

"kaptam tőlük dolgokat (de nem mindent), tanultam, sportoltam, voltak állataim, hobbijaim"

Ehhez mind kell az anyagi háttér is, és leginkább emiatt vannak a viták. Nincs pénz dolgokra, nincs pénz külön tanárra, ha kell, nincs pénz nyelvvizsgára, ha le akarja tenni, nincs pénz sportolni járatni, nincs pénz állatokra, hobbira...

Szerintem ne háborodj fel kérdező ezen ennyire, mert előbb bele kéne nézni a családi életükbe.

Attól, mert vannak rossz gyerekek, még van rengeteg rossz szülő is.

Én a következő esetekkel találkoztam eddig, és mindnél azt mondom, hogy igenis a szülő a hibás a kialakult helyzetért:

1. Megvettek a gyereknek mindent, modern telefon stb stb. Miért? Hogy ne kelljen nekik a gyerekkel foglalkozni, hogy "csendben legyen". Emiatt a gyerek figyelemhiányos lesz, és a dolgaival (pl telefon) akar felvágni, mert nem bírja elviselni, hogy a szülei tojnak rá. Aki nem neveli a gyereket, nem foglalkozik vele, mondván "nem ér rá" az minek vállalta?

2. Kifelé mutatják a szülők a szép, boldog családi képet. Belülről viszont rohad az egész. Éjjel nappal egymást "ölik", veszekednek, és ez persze, hogy kihat a gyerekre is. Nem egy olyan gyerek van, akin az ostor csattant, amikor a szülők háborúztak, mert hát ugye a sérelmeket miért ne lehetne (szerintük) a gyereken megtorolni.....undorító.

3. Egyik (vagy neadjisten mindkettő) szülő alkoholista. Nekem volt szerencsém alkesz apa mellett felnőni, nem kívánom senkinek. A végén már én is a pokolba kívántam, mert annyit szenvedtünk miatta.

4. "Ha már nekem rossz volt a gyerekkorom, nehogy már az enyémnek jobb legyen" típusú szülők.

5. Az elkényeztetés legalább annyira káros, mint ha le se bagóznák. Akinek mindent a feneke alá tettek, az nem érzi a korlátokat, és nem érzi a legfontosabb dolgot: a szeretetet. Az ilyen családokban a szeretet egyenlő a vagyonnal.

Természetesen vannak rossz és engedetlen kamaszok, tinik, fiatalok, akiknél a szülő fejre állhat, akkor sem kap tiszteletet, de ez a ritkább eset. Én viszont pl az általam felsorolt szülőtípusokra NEM TUDOK felnézni. Miért? Miért érdemlik meg a tiszteletet, amikor a gyerekük látja mindenben a kárt? Tiszteljem azért apámat, mert felőle meg is halhattunk volna, akkor sem érdekelte, hogy mi van velünk? A tiszteletet ki kell érdemelni, és nem automatikusan elvárni. Egy jó szülőnek a fejében meg sem fordul, hogy elvárja a tiszteletet, mert a gyerek AUTOMATIKUSAN tiszteli, és felnéz rá.

A rossz szülő meg azt hiszi, hogy akármit csinálhat a gyerekkel, neki kötelező tisztelnie....hát nagyon nem.

Tehát az éremnek két oldala van.

Én nagyon szeretem a szüleimet és hálás vagyok nekik hogy ilyen családban nőhettem fel. 21éves vagyok van 4 kisebb testvérem. Anyuék szeretik egymást, jól nevelnek minket, ők vallásosak is.

Csodálatos családom van.