Titeket támogattak a szüleitek a fészekrakásban? Vagy ti támogattátok/támogatnátok a gyermekeiteket?
Mi hét és fél éve küszködünk, hogy ötről a hatra jussunk a férjemmel és meg tudjunk venni egy kis házat. Anyósomék támogattak, ahogy tudtak, szinte erejükön felül is, anyámtól és apámtól pedig megkérdeztem, tudnának-e kölcsönadni, ha máshogy nem jönne össze a pénz. Anyám azt mondta, igen, apám meg indokolás nélkül nemet mondott. Nagyon rosszul esett, ahhoz képest, hogy sokkal jobban állnak anyagilag anyósoméknál, százezer forintot nem ajánlottak fel maguktól, amikor meg kölcsön kérek, nem ad. Ez csak nekem furcsa? Mást se támogatnak és ez a normális? Amit meg anyósomék tettek, az a ritka kivétel?
Ja, és annak idején anyám nem kis összeget ajándékozott az öccsének, amikor az volt ilyen helyzetben. Nekem ilyet nem ajánlott fel, csak amikor én kértem, akkor ment bele vonakodva a kölcsönbe.
válasza: válasza:A szüleim segítettek nekem az első kis budapesti garzonlakás megvásárlásával, illetve diploma után akkor kezdtem dolgozni és kaptam kamatmentes munkáltatói hitelt még rá egy kicsit, így nagyon kedvező volt.
Amikor pedig évekkel később férjhez mentem és nagyobb lakást vásároltam, akkorra sajnos a szüleim már meghaltak, így az addig félretett pénzemből és az örökségemből tudtam a minőségi cserét végrehajtani.
Természetesen én is fogok segíteni a kisfiamnak felnőtt korában, ahogy tudok.
Egyedül nevelem őt, ennek ellenére minden hónapban teszek számára félre 50-70 eFt/hó összeget.
Azt tervezem, hogy pár éven belül, amint a tőke összejön, veszek neki egy kisebb lakást is Budapesten (1-1m5 szobás), amit kiadok addig, míg nagy nem lesz és használni nem szeretné.
Az abból befolyó pénzt is vagy félreteszem vagy ha szükséges volt a vásárláshoz hitel, akkor visszatörlesztem.
Számomra az is támogatás, hogy jó minőségű és színvonalú oktatási intézményekbe fogom íratni (jelenleg egy magánoviba jár) és oktatásban, nyelvtanulásban, sportban, külföldi tanulásban, világlátásban is igyekszem megadni neki a tőlem telhető maximumot. Hiszek abban, hogy nyelvtudással, használható tudással eleve nagyobb esélye lesz a jó munkára/vállalkozásra, boldogulásra.
Arra nevelem, hogy legyen előrelátó, öngondoskodó és álljon meg a saját lábán- akkor reményeim szerint nem lesz nagy baj.
..ja és én sem vagyok nagyon fiatal, harminc+ évesen szültem- így várható, hogy ő sem 40-50 évesen fog az örökségéhez hozzájutni.
válasza: válasza:Kérdező és az eddigi kölcsönből mennyit adtatok meg?
Másrészt ha gyes-en vagy akkor már 2 éves elmúlt a gyerek te is visszamehetnél dolgozni máris beljebb lennétek alsó hangon is 60 ezerrel.
Mivel még nem vettünk igénybe semmilyen kölcsönt, csak megkérdeztem, hogy HA úgy adódna, tudnának-e kölcsön adni, így nyilván nem fizettünk még vissza semmit, mert nem volt mit visszafizetni.
A gyesre visszatérve pedig, ha már ennyire mindent tudni szeretnél, nem gyes, hanem gyed, és képzeld, visszamegyek, amint két éves lesz a kicsi. Addig nem adom bölcsibe. Amúgy ne haragudj, de a kérdésem nem arra vonatkozott, hogy szerintetek hogy lehetne nekünk még többet dolgozni, hanem arra, hogy titeket támogattak-e, ill. ti támogatnátok-e a gyerekeiteket hasonló helyzetben. De köszönöm az aktivitásodat, ha kedvet érzel hozzá, válaszolhatsz az eredeti kérdésemre is. :-)
válasza: válasza:Nem, sőt azt is elvették volna, amit mi nagy nehezen összekapartunk.
A második kérdésre könnyű a válasz: nincs gyerekünk.
Kedves Válaszolók!
Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a hozzászólását! Máris megkönnyebbültem, sokat segítettetek abban, hogy túltegyem magam ezen a csalódáson. Látnom kellett, hogy nem csak mi vagyunk ilyen helyzetben és sokan nem számíthatnak a szüleikre, sőt sokan senkire se. Annak is nagyon örülök, hogy többen leírtátok, hogy titeket viszont támogattak és hogy ti is fogjátok a gyermekeiteket. Ebből tanulhattam. Azt, hogy mik azok a területek, ahol kell és érdemes is segíteni, támogatni. Az utolsó előtti írta, hogy az ember önálló életének az első tíz éve a legmegterhelőbb anyagilag, és erre érdemes előre összegyűjteni a javakat. Ez tényleg így van, én mégsem láttam eddig ilyen világosan. Az biztos, hogy mi, amíg csak élünk, támogatni fogjuk a gyerekeinket, és amint sikerült saját egzisztenciát teremtenünk, az ő jövőjükre fogunk gyűjteni.
Még egyszer köszönöm mindenkinek, tényleg sokkal jobban érzem magam a hozzászólásaitoktól! :-)
válasza:Engem sem támogattak,nem egészen 14 évesen albérletben kezdtem a "nagybetűs életem."
Akkor váltak,nem is lett volna pénzük segíteni,részben magamtól döntöttem a költözés mellett.Később sem álltak jobban anyagilag,a sulikat is mind saját költségen fejeztem be.Most,24 évesen csinálom a 3. szakmámat érettségi után.
Viszont "fizikai" segítséget kaptam,apukám sokat segített az előző (még hitelre vásárolt) házam befejezésében,anyukám viszont messze lakik,ő nem sokat tudott ténykedni,de amikor kellett,jött főzni,kertészkedni stb.
Nekem ilyenekben tudtak csak segíteni,de ez is segítség.
Én a gyerekünknek annyit biztosan meg tudok adni,hogy főiskolára is mehessen,ha akar,de házat én sem tudok neki majd venni valószínű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!