Gyermekeiteket mennyire viselte meg a válás?

Mindenkit megvisel!

Aki mást állít az hazudik! Főleg ilyen kis korban, mikor szüksége van mind a két szülőre! Akkor látja,hogy mi egy férfi és mi egy nő "feladata". Ha új kapcsolatotok lesz, kellemetlenül fogja magát érezni az elejében.

Egy tapasztalt kamasz!

Ami szerintem nagyon fontos, hogy ettől függetlenül "egyformán" kapjon anyuból is és apuból is. Persze azért az idézőjel, mert a szétköltözéssel ez nem kivitelezhető, de a lényeg, hogy ne a gyereken verjétek le a saját feszültségeteket. Legyetek felnőttek és a gyerek előtt tudjatok is úgy viselkedni. Attól, hogy a kapcsolatotok gallyra ment még lehet jó apja/anyja a gyereknek a másik fél, ezt nagyon nagyon fontos szem előtt tartani, nem szabad mocskolni a másik felet, mert az csak összezavarja, stresszessé teszi a gyereket, nem tudja, hogy most akkor kinek is van igaza, miért kell utálni anyut, vagy aput, stb stb.

Ahogy már írták ő mindenképpen sérülni fog, de bele fog ebbe nőni, neki az lesz a természetes tini korára már, hogy anyu itt, apu ott. Egy kamasszal, vagy idősebb gyerekkel, aki már sokszor a miértekbe is be van avatva (apu alkoholista, anyu megcsalt, bármi), van saját véleménye, dacos, sokkal nehezebben viseli, hogy addig boldog családként éltek, ami hirtelen el lett vágva.

Ugyanakkor megosztanék egy saját tapasztalatot is. Nagybátyámék nem rég váltak, két relative felnőtt gyerekük van, másfél évig csalta nagybátyámat a felesége, de együtt maradtak, hogy hátha megjavul minden. Persze nem jött össze. A végén 18 éves unokahugom állt oda az anyja elé és kérte meg, hogy költözzön el és adja be a válópert, mert nem bírja elviselni, hogy amikor két napra hazamegy a koliból akkor sem lehet nyugodtan élni. Végül belátták hogy igaza van és el is költözött néhány héten belül, de én egy szülőnek sem kívánnám, hogy eljusson odáig, hogy a gyereke mondja a szemébe, hogy költözzön el!

Jobb békességben elválni és úgy nevelni MINDKÉT részről a gyereket, hogy van egy szerető anyukája és apukája is!

Sosem voltam hajlandó egy pótapukát sem elfogadni, ami nagyban megkeserítette anyám életét, de hát egy gyerek véleménye nem olyan nagy súlyú...

Mai napig rühellem mikor egy új pasas kerül képbe. Egyszerűen nem bírom őket elviselni.

Mondjuk én már úgy fogantam h utálták egymást a szüleim, mikor megszülettem voltak már csihipuhik, majd alig 2 éves voltam, mikor többet nem igazán láttam az apámat....

Az én kisfiam 3 napig újra bepisilt miután az apja elköltözött. Aztán, amikor megértette, hogy ő bármikor beszélhet vele, hetente háromszor találkoznak, megmutattam, neki, hogy hol lakik, megnyugodott. Látszólag elfogadta a dolgot.

Viszont már most, négyévesen mondja, hogy nekem ne legyen majd szerelmem... Pedig fel sem merült eddig bennem, hogy új kapcsolatom legyen, pláne nincs senki a láthatáron.

06-27 16:21

Az új partner-kérdéssel azért vigyázz:-)

Amikor elváltunk, a fiam 5 éves volt. Egyszer leültünk és beszéltünk erről, nagyon komolyan. Megmondtam neki, hogy az apja nem él már velünk, de ő mindig a fia marad.

Azt is elmondtam, hogy ilyenkor anyjának lehet új férje, mert ez természetes, de azt is elmondtam, hogy nem választok olyat, aki őt nem szereti vagy nem fogadja el.

De nem maradok csak azért egyedül, mert ez neki furcsa.Ez az élet rendje, anyu is lehet újra szerelmes, ami nem jelenti azt, hogy őt már nem szeretem.