Az a szülő hibája, hogy flegmán beszél vele a gyermeke, akár 20 évesen is?

szerintem az a baj, hogy a szülő nem kezdi el idejében tudatosítani a gyerekben hogy ki a főnök a háznál. amikor meg a gyerek már úgy beszél vele mintha a popójából rángatta volna elő, akkor már késő meglepődni.

kisebb koromban, ha túl nagy volt a szám, akkor anyám elmondta hogy nem haverok vagyunk, vele szemben ezt a stílust leszek kedves mellőzni. persze idővel rájön az ember hogy mennyi mindenért hálás lehet a családjának, és a legvégső esetben sem lesz majd képes lekezelő stílusban beszélni velük.

néha volt hogy pár haveromat legszívesebben szájon töröltem volna, mikor hallottam ahogy az anyjához beszél. szóvá tettem, akármilyen furcsán is hatott hogy a kortárs neveli a kedves csemetét. persze ilyenkor láttam a szülőn is hogy gondolkodóba esik egy csöppet.

igen, azt elismerem hogy minden családban vannak sajátos szokások, amibe nem illik beleszólni. ez viszont már rég nem az a kategória ahol a liberalizmusnak kéne uralkodnia.

oké, ne szeresd az anyád, ne nézz fel rá (ha pl. iszákos vagy letojja a fejed), de inkább harapj a kezedbe mielőtt suttyó stílusban beszélsz vele. mert később még meg fogod bánni.