Anyósom nem tud örülni, hogy párommal házat veszünk, mindenképp a közelében tartaná a fiacskáját. Mi a helyes viselkedés ilyenkor, mikor a szülő elrontja a gyermeke örömét, nem támogatja az előrelépést?

En sem örülök neki, hogy házat vesztek, hogyan képzeled!:):)

Na jó a viccet félretéve, nem kell azért lelombozódni,mert az anyós nem örül,majd megbékél,ha akar!

Sajnos a legtöbb anya ilyen mégis félti a gyerekét mert tudja jól hogy sok éven át vele volt aztán hirtelen kirepül az életbe.

Nálunk is ez volt amikor a barátnőmmel költöztünk. Igaz nekem megvolt már a ház örökség végett csak dolgozni kellett rajta. de amikor már a fontosabb helyiségekkel megvoltunk és minden megvolt csinálva főleg a fűtés terén akkor döntöttünk úgy hogy ideje beköltözni. Anyám örült neki azért hogy én vagy is mi örülünk de bevallotta a barátnőmnek hogy azért rossz érzés neki hogy az egyetlen fia is elmegy otthonról. Mivel két lány tesóm van egy nővérem meg egy húgom így fájt neki a dolog. de örült is azért hogy felnevelt és felnőttem és már külön éltre vágyom.

Persze sokáig tartottuk a kapcsolatot mert hát még is furcsa volt de azért nem lógott a nyakunkon nem járt át mindig pedig csak 2 utcával arrébb költöztünk. Jó azért átjött segíteni főleg a takarításban meg egyéb dolgokban mert én közbe dolgoztam mert apránként költöztünk nem egyszerre. És akkor volt még hogy hol itt hol otthon anyámnál aludtam, csak hogy ne kelljen azért begyújtanom hogy egyedül töltsek ott egy éjszakát mert akkor még a barátnőm is pakolászott otthon mert ő messzebb lakott így az ő részéről egyszerre lett letudva a költözés.

Anyám azért örül hogy a közelükben vagyok de ez végül is indokolt mert sokszor járok át segíteni fát vágni, meg besegíteni ha úgy van. Mert a húgom is 19 éves ő is fiúzik igaz az ő párja is besegít otthon meg hát mégse legyen egyedül mert apánk már régen meghalt anyámnak most nincs senkije így érthető hogy picit aggódott hogy üres lesz a ház. De a húgomék nem tervezik még az összeköltözést, de ha tervezik akkor maradnak ott, mert mégis nagy a ház és anyámmal simán elvannak.

Így megbeszéltük hogy akkor lakjanak ők ott a jövőben hogy anyánk még se maradjon egyedül, mert ha úgy vesszük a sok jó után amit nekünk megadott nem érdemli meg hogy otthagyjuk. Főleg azok után ahogy a nővérem elbánt vele régebben.

A barátnőm is ezt tökéletesen megérti.

Ha nincs ilyen indok a párodnál akkor anyósod viszont féltékeny lehet hogy sikerül a fiának lépnie ebbe a világba vagy egyszerűen hiányozna neki. Pedig tudja jól hogy ez a helyes hogy kirepül a családi fészekből de akkor is.