Az a szülő hibája, hogy flegmán beszél vele a gyermeke, akár 20 évesen is?

Ki másé lenne?

Tudod nálunk anyámnak csak annyit mondott mikor elfeledkeztünk magunkról hogy "nem a haverod vagyok hogy így beszélj velem", a másik szava járása pedig az volt, hogy "ha székre is kell állnom akkor is felpofozlak+ (amikor meg vicceskedtünk vele csak annyit mondott hogy "vigyázz, lentről lehet ám nagyot ütni")

és egyszer se kellett bemutatnia, el hittük mi neki, hogy megtenné, kiskorunkban elégszer bizonyította hogy ő másodjára nem szól.. (nem úgy mint a mostani szülők hogy üres szavakkal "fenyegetőznek" azt még a szoba fogságot se tudják betartatni...

"Néha az állam leesik, hogyan ebszélnek néhányan az anyjukkal!"

Látod Kérdező, én egyszerűen megoldottam, mert sehogy se beszélek velük... minek az a konfliktus...

Minden a szülő hibája. Ezen az oldalon..

Kell-e tisztelni a szülőt, mert felnevelte???

Csupa NEM válasz.

NEM beszélnek a szülővel, ez a válasz 100%!!!

De ha egyszer ezeknek a tiszteletlen, szülőt semmibe nézőknek gyereke lesz, akkor megértik. Talán....

Vagy az éppen nem szívtelen csemete szülei sírjánál jön rá, hogy talán másképp kellett volna.

Akinek se szíve, se lelke, az ott sem.

Aki a szüleit nem szereti, nem tiszteli, az tud egyáltalán szeretni???

Nem az elvetemült szülőkről beszélek, az átlag, emberből

lévőkről.

En a szomszed kisfiun vagyok nagyon kiakadva.Meg csak most lesz 7 eves,de folyamatosan uvoltozik,visszabeszel, uti ,rugja az anyjat.

Az anyja egy igazi jotet lelek, soha nem utne meg, de nem kepes kovetkezetesen viselkedni a gyerekkel.A szuloket nem hallottam meg uvoltozni egymassal,vagy olyan modon viselkedni ami ennek taptalaja lehetne, pedig evek ota baratok vagyunk.

Az en fiam szinten 7 eves, soha nem volt ilyesmire pelda, epp ellenkezoleg, mindenhez engedelyt ker, nem kovetelozik.Pedig nem utottuk meg, nem is terrorizaljuk, egyszeruen megtanulta, hogy a dolgoknak kovetkezmenyeik vannak.Ha nem teszi meg amit kerunk, mi sem tesszuk meg amit o ker.

Termeszetesen a szulo hibaja, ha hagyja, hogy a gyermeke tiszteletlenul viselkedjen vele.Persze itt is van a ket veglet, az egyik aki ugymond "megerdemli", es a masik aki tul engedekeny volt.A masodikba a kisfiu peldajabol kiindulva ugyan ugy belerug a gyerek, mondvan "ugysem rug vissza".

Kapásból 3 olyan ismerős családot tudok mondani, ahol az egyik gyerek tiszteletlen, a másik pedig nem.

Van olyan család ahol a gyerekek már 30 felett vannak a szülők pedig nyugdíjasok, az egyik "gyerekük" továbbra is ott rövidíti meg, terheli mindenféle dolgokkal a szüleit ahol csak tudja, a másik pedig segít nekik.

Tinédzsereket is ismerek ahol az egyik jó tanuló, jól nevelt, a másik pedig úgy beszél az anyjával mint a kapcaronggyal, elszökik éjjelente és lop is.

Nem hinném, hogy a szülők a hasonló korú gyerekeiket ennyire különbözően nevelték volna fel.

"Nem hinném, hogy a szülők a hasonló korú gyerekeiket ennyire különbözően nevelték volna fel."

Pedig nem egy példát tudok, ahol az egyik (legkisebb) gyerek mindent megkap, a másik meg semmit. (Nem beszélve a kömöndásos harmadikról.)

Nálunk szerencsére a felnőtt gyermekeink sem feledték el azt a szeretet, amivel nevelve lettek, még ha akkor éppen szigorúságnak is éreztek egy-egy megnyilvánulást.