Miért kell anyának így kiakadnia, mert a barátom egyetemista és a családja gazdag?

1. Szerintem nem Indiában élünk, ahol kasztok alapján választhat párt magának az ember. Meg egyébként is, ki számít manapság gazdagnak? Sőt, honnan tudjuk egy emberről, hogy tényleg gazdag? A kérdező anyukája nem hiszem, hogy látta a bankszámlakivonataikat. Van szép házuk, szép autójuk, meg biztos állásuk? Az egy jó alap, de még nem garancia semmire, a gazdagságra meg főleg. Egyébként is, házat és autót hitelre is lehet venni, de ebbe kívülálló úgysem lát bele. Szóval ennyit az egzisztenciális különbségekről.

2. Amikor én egyetemre jártam, több srácot is ismertem (22 év körülit és idősebbet is), akik épp egy középiskolás lányba voltak teljesen beleesve. Ahogy már előttem is írták, a kor meg az érettség nem ugyanaz.

Az 22 éves egyetemista fiúról általában sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy felnőtt férfi. Ahhoz már elég idős, hogy ne csak egy éjszakára akarjon felszedni valakit, de még bulizni, szórakozni, élni akar. Ahogy egy 16 éves lány is.

Miért ne próbálhatnák meg? A fiú bemutatta otthon a szüleinek, szerintem ez azért jelent valamit. Akit csak kihasználnak, azt nem szokták túlzottam bevonni a családi körbe.

Mit nyerhet/veszíthet vele a lány? Legfeljebb nem vele éli le az életét, könnyen előfordulhat, mert még fiatal. De addig is jól érzi magát, lesz egy szép kapcsolata, szerintem ezt kár lenne kihagyni. Ha nem jól alakulnak a dolgok, akkor pedig 16 évesen kapja meg azt a pofont, ami szinte mindenkinek kijár az életben. Sokat tanul az esetből, és legközelebb okosabban választ.

16 éves korban ritkán születnek életre szóló kapcsolatok. Kár azon pörögni, hogy csak kihasználja a "vén pedofil" az ártatlan tinilányt. Ha két tinédzser kerül össze, azok is ugyanúgy szexuális életet élnek, aztán pár hónap/év után még nagyobb eséllyel szétmennek. Nem lehet, és nem is kell minden csalódástól megóvni a gyereket.

Viszont én a drága ajándékokat biztos vissza utasítanám. Én kellemetlenül érezném magam, ha nem tudnám viszonozni (és itt nem azt kell érteni, hogy fillérre pontosan elkell számolni), főleg hogy egy egyetemista srácról beszélünk, aki nagy valószínűséggel a szülei pénzét szórja. Én egy ilyen helyzetben kiszolgáltatottnak és megvásárolhatónak érezném magam.