Ti egyetértetek azzal az állítással, hogy rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, csal eviseli, hogy van?

Apámra ez 100%-osan igaz.

Azért értek egyet ezzel, mert együtt éltünk 18 évig, valószínűleg leesett volna, ha nem így van.

Azóta új házassága van, és a kutyájának több dolgot megadott már 1-2 év alatt, mint nekem 18 év alatt.

Előfordul az ilyesmi, sok az alkalmatlan szülő, és ha nem vágyott a gyerekre, csak becsúszott, ráadásul az EQ-ja is a béka segge alatt van, akkor megtörténhet, hogy valóban csak elviseli a csemetét. Mondjuk ez még a jobbik eset, mert apám pl. épp hogy elviselt, annyira utálta (elsősorban) anyát, aztán meg engem, hogy elviselni is alig tudott.

Most meg sértődött, amiért megszakítottam vele a kapcsolatot. "Vicces" dolgok ezek.

"rengeteg" - ez mégis hány százalékot takar? mert ilyen megfogalmazással a többséget is jelentheti

biztos van olyan szülő is

Ha a saját tágabb környezetemet nézem, akkor nem igaz, és úgy általában sem tartom igaznak azt a részét, hogy rengeted. Biztosan vannak, akik ilyenek, de szerintem az inkább egy nagyon kicsi rész.

Sőt, inkább az ellentéte az igaz, akármilyen rossz valaki, akármit tett, rosszat, akár törvénytelen dolgot, a szülei azok akik mindig szeretni fogják és akkor is védik, ha esetleg nem kéne.

Igen. Ez általában azért van, mert

1. vagy az van, hogy ő maga annyira nem is vágyott rá még, csak meg akart felelni a társadalmi elvárásoknak, úgy látta azért fogják nagyra tartani (sőt irigyelni!) a környezetében élők illetve barátai, mert megházasodott, gyereket szült. Ez főleg nőkre jellemző. Ugye te is megfigyelted már, hogy micsoda téma, hogy na kinek lesz előbb gyereke az osztálytársak közül...?! (Szánalmas hozzáállás az élethez, de hát tömegjelenség a jelenség.)

És akik ezen nőknek a párja, ők többségében olyan férfiak, akik rá lettek beszélve a mielőbbi gyerekvállalásra, vagy csőbe lettek húzva...

Nos, ezen gyerekek szülei sok esetben nem is szerelmesek egymásba, csak érdekek fűzik egymáshoz, előbb-utóbb veszekedés és válás lesz köztük. Egyszerűen nem stabil a kapcsolatuk, és amíg nem stabil, addig nem tudnak teljes odafigyeléssel lenni a gyerekükhöz... Ezt a gyerek mindenképp úgy éli meg, hogy nem szeretik őt. Ez is gyakori. De inkább az a jellemzőbb, hogy szeretik, de csak rámondják, és ők akkor is a saját kis sérelmeikkel és a házastársukkal való csatározással lesznek elfoglalva. Vagy válás után a pótapuka és pótanyuka kereséssel. Nincsen "idejük" a gyerekre...

2. vagy van az az eset is, hogy vágyott, de annyira vágyott gyerekre, hogy mindegy kivel, csak mielőbb gyerek legyen. Ez az előbbi verzió súlyosabb formája.

Ez a típus nagyon önző, rá se jön, hogy nem jó, ahogy a gyerekével bánik.

3. És van az, amikor stabil a kapcsolat a két ember között. Csak egyszerűen egyik vagy másik képtelen az anyaságra-apaságra, nem szereti a gyerekeket, csak szintén társadalmi nyomsára vagy a párja bátorítására belemegy.

4. És az is lehet, hogy oké a kapcsolat, gyereket is akarnak, de egyáltalán nem értenek a gyerekek nyelvén...

Legtöbb esetben azt érzi a gyerek, hogy nem szeretik, vagy agyonbabusgatják, de az érzelmeivel és gondolataival meg nem foglalkoznak komolyan...

+

5. Meg nyilván van az a kategória, aki mindegy hogy milyen a kapcsolata a párjával, a gyerekét nem csak verbálisan szereti, hanem tudja is jól nevelni és igazán szeretni.

De ők a kisebb hányad... sajnos...

Egyetértek vele.

Azért mert ez a valóság, nem egy álomvilág amit a szülők felépítenek és a társadalom támogat. Úgy állítják be, minthe ez a mindent elsöprő szeret természetes lenne, pedig valójéban egy nagyon újkeletű dolog. Évezredeken keresztül, oka volt annak, hogy gyereket vállaltak. És nem a szeretet, hanem, mert muszáj volt, mert nem volt védekezés, legyen aki dolgozzon, legyen aki továbbvigye a nevét, legyen aki örökölje a vagyont, a hatalmat meg ilyeneket. Persze akkor is létezett a szeret, hisz a túléléshez szükséges, de szerintem korántsem volt ilyen fontos. Most meg ezek az okok szépen lassan megszűntek és ki kell pótolni azt az ürességet valamivel.

Szerintem sok ilyen van.

Részben azért, mert az emberek nem gondolkoznak el a gyerekvállaláson. Mármint csak azon, hogy mikor, azon nem, hogy tényleg kell-e nekik is.

Igen, de akkor minek vállal gyereket az illető.

Szerencsére nálunk NINCS ilyen...

Igen, ez így van. Nem csak te írtad le, nem csak én tudom így, de már nagyanyáink idejében is tudták.

Sok nő szül gyereket AZÉRT, mert

- muszáj,

- mert nem mer ellentmondani az anyjának, a társadalomnak vagy bárkinek, aki nyomja a szülésprogramot,

- fél az egyedülléttől,

- mert fél a majdani öregségtől,

- mert valakire tapadni akar,

- mert valaitől szeretetet akar rabolni és zsarolni (ha már ő nem kapott...),

- és egyéb más okokból.

Sok férfi éretlen az apaságra, hasonló önző és infantilis okokból, mint fent.

Azt nem akarja sok ember megérteni, hogy az anyaság (apaság) nem azzal kezdődik, hogy megcsináljuk, kihordjuk és a megszüljük a gyereket, hanem azzal, hogy miután megszültük, elkezdjük nevelni.

Van, aki szereti, van, aki nem.

Látod, hogy mennyi problémás ember van csak itt, a GYK-eken? Ha szerető, jó szüleik lettek volna, nem lennének itt. :)