Miért szül sok nő olyan házasságba, ahol a férj csak több hetente, havonta megy haza egy hétvégére külföldről?

"A szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy kik mennyi időt töltenek együtt."

Ezzel egyetértek, de egy családnak sajnos alapvetően része kell hogy legyen, hogy időt töltsenek együtt.

"A férj meg gondolom nem jódolgában van külföldön, hanem hogy annyi pénzt keressen, amiből mindent meg tud adni a családjának."

Ezzel is egyetértek - de ha ennyire rossz a helyzet, miért nem mennek utána?

Legfőképpen azért foglalkoztat ez a kérdés, mert egyrészt felnőtt ismerőseim is vannak, akik ilyen környezetben nőttek fel, és most gyereket vállalók is, akik így döntöttek. És nem, nem fér a fejembe, hogy miért. Ne mondjátok, hogy kérdezzem meg tőlük, mert nyilván mindenkinek más a helyzete, mindenki mást mond - de azt egységesen látom, hogy a legtöbb ilyen család nem törekszik arra, hogy ismét lássák egymást, ismét együtt lehessenek. Sőt sok anyukának sajnos bevallottan kényelmes is, hogy nincs otthon a férje. De akkor miért vállal vele gyereket, ha nem szereti a közelségét? És a férj miért dolgozik ezért?

Szóval elsősorban nem azokról van szó, akiknél átmeneti kényszermegoldás ez, hanem akiknél hosszútávú vagy életreszóló. Hogy példákat említsek egy ismerősöm most 42 évesen ment ki a férje után, aki az elmúlt 20 évben külföldön kamionozott, hogy "hátha" összeáll megint a család. Nem ment, elváltak. Na de az elmúlt 20 év?!

Egy másik ismerősöm szintén hasonló korban "akadt ki" rajta, hogy a férje nem adja fel a munkáját és jön haza hozzá. De az elmúlt 10-20 évben elfogadta a helyzetet, gyereket vállalt erre...akkor most miért változna? Vagy mit gondolt, hogy lesz?