Ti fel tudtok nézni a szüleitekre?

Igen, mindkét szülőmre fel tudok nézni! Anyukámra azért, mert példamutatóan erős nő és mindig van bátorsága kiállni az igazáért bárki előtt, és az sem elhanyagolható, hogy bár normál szülői példa nélkül nőtt fel(anyukája hamar meghalt, apukája bentlakásos iskolába adta, mert nem tudta, hogy kell lányt nevelni...) még is megtett mindent azért, hogy valamennyi tisztességet neveljen a gyerekeibe! De tény, hogy munka terén elég elkényelmesedettnek mondható! Apukámra pedig azért, mert nagyon dolgos ember, és mindig törekszik nekünk a legjobbat adni, de igazán nem áll ki magért, ha történik valami! Hagyja, hogy mások legyűrjék...

20/L

Pont a napokban gondolkodtam ezen és nagyon nehéz ügy.

Csomó mindenért vagyok hálás nekik...ugyanakkor mostanában inkább szégyellni való amiket csinálnak.

Anyám adósságokat halmoz fel, 19 évesen lakást és munkahelyet kapott a szülei jóvoltából, 30 év alatt odajutottak, hogy mindjárt nincs már lakás, ami van abban 30 éve nem változott semmi, se meszelés, se csempézés, se bútor se se se...

Ugyanottt dolgozik 30 éve, mindenkit kritizál, szinte senki nem szereti ott...

Sosem szerették egymást úgy igazán apámmal, pl. még csókolózni sem láttam őket soha...:-S

Én is csak véletlenül születtem.

Szóval elég nehéz rendet tegyek a fejemben ebben a témában mostanság...

Egy ember van aki a példaképem, az édesanyám édesapja. Ő a legtisztességesebb és legrendesebb ember akit csak ismerek. A párom is rá hasonlít tulajdonságaiban...

23-N

Sajnos egyik szülőmre sem mondhatom azt, hogy fel tudok rá nézni.

Anyukámra azért nem, mert egy jó családba született, dolgos szülőkhöz, akik mindent megadtak neki és a testvérének és bármire lehetősége lett volna az életben. Ellenben sem ő, sem a húga nem kívántak tanulni. Önszántukból hagyták ott a szakmunkásképzőt és mentek csicskamunkára, miközben NEM szorultak rá. Még egyetemre is mehettek volna ha van bennük annyi, mert a papám nagyon szerette amikor valaki tanult. Aztán anyám sorra halmozta a hülyeségeit. Munkaviszonya a mai napig alig van - utál dolgozni, állandóan elhagyja magát és egyre mélyebbre süllyed. Engem elrángatott a nagyszüleimtől (akiktől mindent megkaptam, kitűnő tanuló voltam és tele voltam tervekkel) 8-9 évesen a költözési mániájában és magával rántott a nyomorba. Végül én sem tudtam mit kezdeni magammal, a végén már a legalja iskolába jártam, folyamatos váltásokkal, mert sehol sem bírtam. Az egészségem is tönkrement az állandó éhezéstől és nyomortól. Még évszaknak megfelelő ruháim sem voltak, a fűtés télen luxus volt nálunk. Ő persze a takaró alatt feküdt és felháborodott amikor számon kértem pl. azt, hogy miért nem tudom megvenni az 1.000 ft - os diákbérletemet és ugyan miből megyek iskolába... Putris módra kellett élnem és teljesen tönkrementem. Mindez azért, mert anyám egy lusta, önző és rendkívül ostoba nő.

Apámra azért nem tudok felnézni, mert egyrészt a válásuk után alig láttam. Másrészt pedig, bár ő nem született annyira pénzes családba mint anyám, de egy alapból okos ember, akiből tényleg bármi lehetett volna ha a tanulást választja, de ő inkább hazament dolgozni a mamámékhoz és a mai napig ott él. Anyuci pici fia. Anyámhoz hasonlóan sok hülyeséget csinált, bár tekintve hogy nem éltünk együtt, engem nem igazán érintett. Sok évig kimaradt a munkából is, mert alkoholista volt. Most a második feleségével él a nagyszüleim nyakán úgy, hogy adósságba hajszolták őket, mert a nő nagyon szereti a pénzt költeni - apámék kárára.

Végeredményben egyikük sem tett le semmit az asztalra, sem engem, sem a testvéremet nem neveltek fel normálisan. Nagyon sokat szenvedtünk a felelőtlenségeik miatt, amiket még a mai napig sem nőttek ki, pedig már egyik sem 20-30 éves... Mindegyik úszik az adósságban és úgy élnek, mint a putrisok. Külön - külön. Szerencsére tőlem jó messze.

Igen is, meg nem is.

Apám nagyon okos, talpraesett ember, aki kockáztatott, vállalkozást indított, és jól kereső ember lett tisztességesen, sok mindent meg tudtunk venni, és anyagilag támogattak.

Ugyanakkor az anyagi támogatást leszámítva mindketten rossz szülők voltak mindig is, nem éreztem jól magam a társaságukban. Tipikus kifelé élő sablonemberek, akik nem értenek az emberekhez és totális érzelmi analfabéták.

Anyám ráadásul elég gyerekes is, képtelen elfogadni azt, ha vki nem ért vele egyet, és mindent addig ismételget, amíg a másik agyára megy.

Apám hirtelen haragú ember, aki szintén nem képes elfogadni, ha vki más véleményen van, és mindig neki van igaza.

F/25-30 között